kérdezte kedves ismerősünk, amikor felhívtam telefonon az erdőből, hogy segítsen rajtunk.
Az úgy volt, hogy évek óta hallottam egy volt vadászházról és egy hatalmas tölgyfáról, ami egy tisztáson van. (Műholddal nem találtuk, így utólag, mert nem egyértelmű volt a magyarázat. Most már tudjuk hol keressük, s meg is néztük merre jártunk. Utólag... )Szóval tegnap délután az őszi erdőbe indultunk. Első erdő: napfény, sárga lombok, csodálatos őszi délután, meleg az évszakhoz képest. Kimondottan erdei sétára csábító. Csend, béke, nyugalom, időnként a szellő által elinduló levelek zizegése. Léleksimogató és -nyugtató.
Miután nagyot sétáltunk mondtam az uramnak, menjünk fel a szőlőhegyek fölé, s autóval, mert az biztonságos, gyors, ha eltévednénk.
Hozzá kell tennem ezen az úton, amikor kimentem fotózni a kutya nem volt hajlandó kiszállni az autóból. Véletlenül ráleltünk az elhagyott vadászházra,
ami tökéletesen burkolt(mert azt nem tudták leszedni), de üres és szemlátomást kifosztott.
S tele van csipkerózsával, mondhatni körbenőtte (s már szemlátomást többen voltak bent előttem, mert átvágták a növényzetet) és egy helyen hatalmas zsidócseresznye vagy lampionvirág teleppel.
Ez már a tisztás felőli fotó, érthető, hogy valaki szerette volna felújítani, itt tölteni idejét, ha a felújítás közben, két időpont közt tökéletesen ki nem fosztják, tokostól, mindenestől, bekészített építőanyagostól.
Innen vezetett utunk a tölgyfához, a tegnapi fotókon mutatott pazar őszi látványhoz. Próbáltunk lefelé hazafelé menni, de akkora dagonya volt előttünk, féltünk, beragadunk. Sajnos vissza kellett fordulnunk, mert nagy vízmosáson jöttünk le az úton, kérdéses volt hogy megyünk ezen vissza? A kérdés jó volt, igaz, mert beszorult az autó, aztán valahogy kimozdította az uram, de ezután végleg foglya maradt a kimosott, üreges útnak. Szerintem Zsebi ezt érezhette.
Nosza begyalogoltunk a szőlőhegyre, de akkor már telefonáltam, s ismerősünk segítséget ígért egy óra múlva. (Ott várakoztunk vagy másfél órát, sétálva, topogva. Érdekesség, több autó ment el mellettünk, senki meg nem kérdezte elvihet-e minket? Stb. ) Közben sötétedni (és hűvösödni)kezdett.
Majd egyszer csak megérkezett már sötétben a megváltó dzsip. Semmi perc alatt, rutinosan kihúzta az autónkat, győztük köszönni neki. Az erdészház történetét tőle tudom. S mire a telihold is megmutatta magát az égen mi is hazaértünk. Jó néhány tanulsággal tarsolyunkban, hogy is mászkáljunk az őszi erdőn!
Ismerősünk dolgozott erdészetnél, s korán kel, látja a "hajnali, reggeli autóforgalmat". Ő mesélt aztán az éjszakai "erdei életről", az erdészház potenciális látogatóiról, kifosztóiról. Lenne még mondani mit, inkább nem , s most nem. Mindezek ellenére szép volt s főleg emlékezetes a délután, ne rontsam ilyenekkel.
