Küzdünk

Ami egy nővérnek, orvosnak normális és teljesen természetes az a betegnek nem. Amikor látod a gyerekedet elkábítva, megszólalni alig tud, összeszorul a szíved.

Amikor megkérdezi, hogy  a két napra jövendölt probléma miért tart nagyon kemyényen már négy napja. (Mert közbejött valami...)

Állítólag ma van a legnehezebb nap.  Ha telefonálok, csak azért mert aggódom, nem hisztizek, csak láttam az állapotát, s sajnálom, féltem, aggódom.

Reggel azt mondta (négy nap után) felmegy a netre. Ha ezt megtette az már a javulás, jobbulás jele. Csak beszélnie ne kelljen, az nem megy. Most inkább drukkolok a netezésnek, máskor nem örülök neki. Most gyógyszer, hajtóanyag.

Ennyi. Köszönjük ránkgondolást!!!!!!!!!!!!

Az élet szép

Az előbb, ahogy mentem a házunk folyosóján elöntött az érzés: az élet szép! Honnan jött? Annyi izgalom, fájdalom, várakozás után egyet léptünk előre. Hogy milyen ez a lépés , még napok kérdése, hogy kiderüljön. Bizakodunk!

Holnap készülök Pécsre, internetes barátnő és volt, középiskolás barátnő, akiknél majd szállásom lesz. Jobb így, bár hotelbe is mehettem volna, most jobb emlékezni, beszélgetni, vagy csak fecsegni egymással, mert évek teltek el az utolsó találkozás óta. Örültem, hogy bár kevés barátom van, de rájuk, tudom, mindig számíthatok. S köszönöm nektek is ránk gondolásokat!!!!

Jövő hét végén nagy rendezvény, már közel másfél száz versmondónk jelentkezett, mikor eljöttem délben. Feszített volt  a délelőtt, kidőltem, feküdtem, hogy indulhassak a házhoz. Itt Zsebi úrhölgy, az utolsó állatunk mindig vár rám, egy kis labdadobálásra, simogatásra. Amíg lehetőségem van jövök a rendszer szerint, aztán ahogy tudok.

Valaki mondta ma fiatalabbnak nézek ki a koromnál. S nem látszik a betegségem rajtam. Ebbe minden idegen belefut. Más a látszat, más a valóság. Jó pillanataimban látnak, mint az egyszeri olvasó. Ő sem hitte el, míg a helyzetembe bele nem futott. Azóta nem kételkedik. Hogy mily keveset bírok, s hamar kidőlök mostanában csak én tudom, én kínlódom. Az időjárás, az idegeskedés, tán mindkettő. Bár  jelen helyzetben lehessek önző, jobb utazni hóakadályok nélkül, s itt hagyni a házat, Zsebit kicsit őszies-tavaszias klímával. Csak macska hiányzik a háztól. Ez most kőkemény tény, nem nosztalgia. Azért az egerészeink, vakondászaink nagy hasznot tettek a ház körül, most a helyzet utánuk kiált. A faház tele -tán- egér ürülékkel, a padláson mi lehet? Ezt inkább elképzelni tudom.

A kert a jövendő időkre viszont csapadék után kiált, sorra bújnak elő a hagymások, az őszirózsa!!!! A kertben százszorszép és pitypang virít, kibújt a kankalin is, az igazi, a vadon nőtt, a többi primula ősz óta egyfolytában virágzik!!! A szobában meghalt virágokat(ciklámen) is kiültettem, hátha életre kelnek a földben.

Tegnap

négy utam volt a 4-5. emeletről gyalog, fel-le, fel-le.  Akit megkértem, hogy segítsen be némi takarításba, -mert fizikailag egyszerűen nem bírom, mint ez vasárnap, s hétfőn kiderült- is csak lihegett, s megjegyzést tett. Pedig ő férfi, fiatal, harmicas évei közepén. S mondom nek akkor még az utcaszint eléréséhez szüksége száz lépcsőn fel sem jött. Ezért költöznék el innen, mihamarabb. Le a vízszintre, első emeletig. Lesz az ember ereje még így sem.

Miközben a szívem megszakad, mert szerettem ezt a lakást, közel a munkahelyhez, s húsz év alatt azért az ember költött rá annyit is, hogy neki megfelelő legyen. Akkor nem szabadott volna ilyen magasra költöznöm. S még egy, eszméletlen magas a rezsije. Jó, most afiam nálam lakik, de bízzunk benne, meggyógyul s saját életébe kezd, s a sajátjába költözhet. Ha, ha és ha. Mindig.

Az este nyolc körül még tv-t nézni is képtelen voltam. Igaz is, a szemétség teteje. Köttetnek olcsó csomagra szerződést (ami még olcsón is drágább az előző évinél, ide egy kacsintó sztmájlit képzeljetek), aztán idén év elején megkeverték a csatornákat. Aki nem akar alapgagyit nézni, értsd van valamilyen speciális érdeklődése fizessen emellé az amugy is legdrágább csomag mellé 2-3000 forintos újabb csomagot. Ilyen nincs! - mondtam, pedig van. Más szolgáltató felé kell néznem, kérdés az mennyi időre szerződtem "olcsón" tavaly? Ha a fiam nem lakna itt, már a tv-t is lemondtam volna, mert alig nézem.

Fiam? Semmi hír, telefont nem vette még fel. Remélem minden rendben, tegnap jól volt és nagyon optimista, így maradjon!

Ma

lesz  a beültetés napja. Fiam az előzetes kezeléseket meglehetősen rosszul viselte. Szoktam emlegetni a könnyeit ejtő doktornőt. Nem volt véletlen, még egy évvel az ő fiának beavatkozása után sem. Kértem, könyörögtem neki fel ne adja, mert lesz jobb is. Bíznia kell. Meglátjuk... Bízzunk benne.....

Ajánló

Fotók, csodaszépek! és egy lakás a Térkultúra blogról. Nem győzők visszajárni csodálni. Ki érti ezt?

Mennyi a mennyi és milyen?

Pápa, Kékfestő Múzeum van, de nem kapni a városban eredeti kékfestőt. Győrben keressem, a neten is elérhető. Baranyai kékfestő, túl a kilencvenen Sárdi János. Unokája viszi tovább a műhelyt, kitanulta, ne vesszen kárba a tudomány. Ők inkább a mesterséget mutatják be.

Végül is a neten találni helyeket, ahol tudunk vásárolni eredeti kékfestőt. S árulnak a méterárú boltok is, olcsóbban, nem eredetit.

Városközpont kedvező áron áruló bolt, megyek be, áru alig. Tényleg nagyon kedvező ár, s minőségi áru volt. Aki érti miről beszélek. Nincs rá kereslet meséli a tulajdonos, ha kifogynak a termékei, bezár. Jönnek hozzá a megye városaiból, településeiről vásárolni, a szomszédos házakból egy-két család. Ismeri a vevőkörét. Közel a TESCO, A Lidl, az Aldi. Kisétálnak inkább oda a vevők, no és az újabb, olcsó áron, olcsót árulókba.Ott egymást tapossák az emberek.

Hozzá közel, a főtéren vegyiárú bolt. Megyek be, feleakkora területen árulnak már. Ők is bezárni készülnek, hasonló okok miatt.

Hogy is van ez?

Az álmom, úgy emlékszem a tolnai kékfestők honlapjáról mentettem le valamikor. Gyűjtenem kell rá, hogy összehozzam. Igaz, egy bolti minőségi ágytakaró sem olcsóbb. Viszont én ilyenről álmodom! S akkor már legyen párnahuzat, függőny, abrosz is.  Érthető már az ár?

Képes voltam visszakapcsolni a gépet, hogy leírhassam

Feküdni készülök, ősi szokás szerint behajtottam a szobaajtót (a házban) és kitámasztottam megfelelő réssel, hogy macskaúr éjszaka tudjon közlekedni. Akkor jutott eszembe, nincs már macskaúr. Hiába a szokás (és  a szeretet) hatalma. Viszont jót mosolyogtam magamon (tegnap Pécsett elpityeredtem, mikor közölték, ne legyen háziállat a lakásban. Mondtam már elvittük, s meg is halt, s jöttek a könnyeim.)

Olvasok egy szép könyvet. Linkeltem az ismertetőjét, késő van írni róla. Mélyen emberi, csodálatos, a női erő diadala. (Miért női? Hirtelen elgondolkodtam, hogy leírtam. Azt hiszem erre csak egy nő képes, egy anya.)