Házfoglaló

Megkaptuk a kulcsokat, egy hetet töltöttünk a HÁZ-ban. Némi festéssel, főként ismerkedéssel és ügyintézéssel tarkítva. Majd írok, de 10 napot voltam távol, sok mindenben elmaradtam.
Viszont örököltünk egy cicát és egy imádni való kutyust, s egy kis hangulat a tavaszi kertből.

Az ember helye

A következő tíz napom nagyon sűrű lesz. Itthon van a fiam Hollandiából, főzni "kell" itthoni ízeket. Csütörtökön utazom a családhoz, majd tovább két nap múlva másik fiamékhoz: keresztelőre. Ide sütik készülnek. S nekem egy egészségem van, meglehetősen rozoga, ki is dőltem ma ismét délelőtt, aztán félóra pihenés , s mint a főnix életre keltem.

Aztán egy kis bekukk a blogokra, s gondolkodom, miért is kerülünk arra a településre, ahol a házunk van, lesz-e ott feladata az embernek vagy csak ott lakik? Bár, amilyen nyughatatlan vagyok, biztos rám akadnak. Két hete az eM csoportban megjelent egy hölgy, kapkodtam a levegő után: a falunkból. Mondták is a többiek neki (akik a házról való első álmodozásaimnak, majd a rátalálásnak is azonnali megtudói voltak), hogy én is oda  készülök költözni. (Megjegyzem, egyenlőre féllábbal, aztán, ha a körülmények alakulnak teljes jogú lakosként.) Viszont a megörökölt kutyuska és cica igényli a gondoskodást, úgyhogy többször meg kell ott fordulnom. Ezért is örültünk, mentünk bele a tavaszi költözésbe - indítsuk ott az évet, éljük át a házzal, a kerttel, aztán nekiállhatunk tervezni, alakítgatni - majd jövőre. Minden esetre a holland tulipánhagymák, a krókuszok az erkélyen és cserépben várják a költözést, új helyük, reméljük végleges helyük megtalálását.

Festésgondok

"Uram és parancsolóm" hajnali fél négykor kivert az ágyból, de nagyobb baj, hogy álmomból is. Nem tudok visszaaludni, jár az agyam. (Sosem értem meg, miért kell egy macskának akkor is ébresztenie az embert, ha a tálkái terítve vannak?)

Min agyalok? Elmentem festéket nézni a mostani tulajdonos tapasztalata alapján. Fennakadtam, mert közölték a boltban színezni, erőteljesebb színnel a pasztell színeken túl a tömés falra nem lehet, mert foltos marad. Csak a szobát szerettük volna dohány sárgára festeni, minden maradna fehér. Van valakinek tapasztalata?

Bútorok

Lassan miénk lesz a ház, próbálunk bútorokat beszerezni, ill. most még csak lefoglalni. Szívünk ide húzott,  a Bodzás Vendégházhoz, az ott többször eltöltött csodálatos napok, a meleg vendégszeretet szép emlékek, s a ház kialakítása, berendezése a régi megőrzése a modernben példa előttünk. Viszont anyagi lehetőségek inkább használt bútor kereskedésbe csaltak be minket. Itt viszont sokféle fa-, értsd fenyőbútorban válogathattunk. (De majd eljön még a mi időnk....!!!) S a bolhapiacokon is sok dologra leltünk. Akkor is, ha voltak tévedések, mint a tálas, amit sehova nem sikerült besorolnunk, így maradt egy szép darab, vagy ha találunk bútorfestőt átfestetjük. Majd, majd, majd.... Előttem van a Deko sorozatának Majd Kristie megmutatja példája, aki bolhapiacokon, használt bútorok-holmik kereskedésében szerzi be lakberendezési kellékeit, hogy megfelelő hangulatot alakítson ki: Jelszava ami régi, az még felhasználható!

Lassan-lassan így készülődünk.

Álmok, amik valóra váltak



Évek óta vágytam étkészletre, amelyet egy fazekassal készíttetek el. Csodáltam az ő munkáit, gyönyörű formát ad edényeinek, tárgyainak.  Valamelyik évben egy versenyen díjat is kapott valamely edényfajta korongozásáért. (Hja, a memóriám....) Most kiderült díszítésben sem utolsó.

Úgy gondoltuk, hogy számunkra a házunkban fontos lesz, hogy ilyen tányérokból együnk, ezekből a poharakból igyunk, s az ő edényeiben süljön, följön az étel. Gyűjtögettük a pénzt, számunkra az ünnepek ajándéka az volt, s mikor úgy éreztük  léphetünk, felkerestük őt. Az eredményt nézve megérte. Köszönjük neki.

A mi házunk

A mi házunkat kerestük, kerestük és kerestük. Aztán jött az ősz, s lemondtunk róla. S egyszer csak megláttunk egy hirdetést. Levélváltások, telefonok, megtekintés. Sokan jöttek, nézték, mi vártuk a tulajdonosok visszajelzését. Mikor meghirdették, s megnéztük még ők is vajudtak: eladják, menjenek, lépjenek vagy maradjanak? Megértem őket teljes szívemből.

Cs. I. írja  legújabb, beszélgetős könyvében saját házáról: "Ezt a házat egy olyan házaspár építette és rendezte be, akik  az anyagokon kívül valami mást is belettek. És ez a valami a szívük forrósága volt. Amikor az ember odamegy és megnézi, a szív ereje süt ki a falakból. Ott a kő, a fa.  A téglák meleget és harmóniát sugároznak. Egy olyan ház, amit csak szívvel-lélekkel lehet megcsinálni. Csak az élet úgy alakult…ahogy még sokszor alakulhat-,  hogy el kellett adniuk, hogy egyéb céljaikat megvalósítsák… de fontos volt, hogy olyan ember kerüljön oda, aki ezt ugyanúgy megbecsüli, mint ők."

A mi esetünk is hasonló: tíz év szívvel-lélekkel végzett tervezés, munka, átalakítás, kialakítás, s ahogy tulajdonos mondta, amikor az ember élvezhetné munkája gyümölcsét el kellett adják. Örülnek, hogy hozzánk kerül, akiknek nemcsak ház kell, de annak a lelke is fontos.


Így lettünk, leszünk lassan parasztház tulajdonosok.......

Bolhapiacok, tárgyak, vágyak

Szeretem a bolhapiacokat. Kimegy az ember, nézelődik, figyel, keres. Aztán meglát, azaz észrevesz, kivesz, megnéz. Majd érdeklődik, elfogad, netán alkudozik, s ha szerencséje van olcsón jó dolgokhoz jut.

Néha. Néha kifogja, néha kincset lel. Néha nem ért dolgokat, miért ragaszkodik az eladó bizonyos árhoz, mikor szinte ripityára törnek az ömlesztett árui a dobozokban. Aztán az ember is kitart egy-egy tárgy melllett, s áldoz, rááldoz, hazajön, s megnézi a szignókat az interneten, s csodálkozik, s érteni kezd dolgokat. Így került hozzám ez a kehely. Nem tudom a fotóval sikerült-e visszaadnoma a minták és a forma finomságát, s nem utolsó sorban azokat a gyönyörű melegbarna színeket,amik megfogtak, amikor a sok kacat közül kivettem. Én nagyon szeretem.

Vannak az országban bolhapiacok minden országrészben. A nyugatiak erős nyugati felhozatallal, értsd a nyugati határ közelében beszerzett árukkal. Köztük csodaszép cserépedények, kerámiák, sajnos(?) az ember magyar árut keres. Keresne, de ritka, errefelé ritka. Aztán elutazik az ország közepébe, s ott körülnéz, s régen keresett kincsekre lel:

A tálas mintáját, eredetét hiába próbáltam beazonosítani, nem sikerült. A magyarok tulipán, rózsa, azaz az erdélyiek. Akkor? Mindenesetre szép, nekünk tetszik.

Vannak csak egyszerűen megunt, s kitett tárgyak, amik másnak fontosak lehetnek. Így jutottunk jövendő házunk csillárjaihoz:

S ez már nem bolhapiac:

Hónapokig gyűjtöttünk, alkalmakra, ünnepekre kapott pénzeket, s megrendelhettük kedvenc fazakasunktól a házunk tányérjait, táljait, sütő-főző edényeit cserépből. Izgatottan várom az eredményt, amit nála készen láttam az minden esetre bíztat, meseszép volt, szívem vágya. Megérte várni, kivárni.

S még egy szívem szépe. A hobby boltban, ahova  vásárolni járunk akadtam erre a csillárra. Amikor kinéztem magamnak pénzem sem volt, csak a szemem akadt meg rajta. Aztán sikerült megvenni, a komód tetején várta várja a helyét, ami úgy néz ki hamarosan meg is lesz:

Ennyit a keresésekről, a felfedezésekről, a várakozásokról és a megtalálásokról. (Utóhang: ha az ember simán tudna feltenni fotókat a blogra, nem kellene minden egyes fotó után kilépni, aztán ismét fellépni, hej, de könnyű lenne az ember élete.........) Hej, de!