a kerttel,s én is kész vagyok. Szóval kiszedte az uram a tönköket, az átültetésbe, ültetésbe is besegített a végén, mert erőm végére értem. S évek után végre felállításra került a rózsakapu. Már csak rózsa kellene hozzá. Itt semmi nem sok, csak öreg vagyok és nem sokat érő. Pár napja már kényszerítettem magam pihenésre, mert a végét járom az erőmnek. Néha sikerült is feküdnöm, néha egyszerűen erőm nem lévén rákényszerültem. Szegény kutyának a sétát csak ígérgetem, nem jön össze.
Ez a kész egy pillanatnyi elfogadható állapotot jelent, lenne még mit finomítani.
Krókuszok nyílóban, elnyílóban. Én nem tudom ki hogy van vele, ki kapál köztük, én nem mertem megtenni. Lehet, hogy rendezni kellett volna a soraikat, itt csak nőnek, ahogy anno le-letettem a hagymákat, s pár év alatt gazdagodtak.
A fűzfa alatt körberaktam a hagymákat, szép lassan egymást váltva nyílnak, s eddig ötféle van köztök: sötétlila, lila, cirmoslila, sárga és fehér. Van ami már elnyílt,s van aminek még a zöldje most bújt ki a földből. Jövőre majd itt is gazdagabban nyílnak majd.
A jácintok szinte egy nap alatt borultak virágba.
A gyöngyvesszőt ősszel metszeni kellett volna, már tudom. Viszont a japán kövérke 3. éve van nálunk, idén virágzik. Ebben a kopár kertben is van azért pár meglepetés, örülni való.
S a napfény, a meleg csalja elő a többi növényt is, itt éppen fürtös gyöngyikét.
A fehér kökörcsin lila társa is akár már holnap kinyílhat.
S búcsúzóul egy reggeli fotó. A nap kelt, de alatta vastag pára ülte meg a völgyet.
