szorítsd,
ki únod a valót:
hímezz belőlük fázó lelkedre
gyöngyös takarót. "
Babits Mihály
Péter Éva Erika: Őszi pókhálók
fogynak a csendek
a képek fakulnak
továbblépek
mégis ahogy az ősz
összerezzen bennem
szélbetakarózó didergéssel
nem találom a helyem
a nélküledben
továbblépek
más évek
pókhálóiba
gabalyodva
valahogy mégis
a te csendednek
lettem a foglya
a jószagú melegek
nélküled ébresztenek
s úgy egyszercsak
este lesz
összerezzen bennem
valami hiány
de nem az ősz
és nem is a szél keres
hanem az a csend
a te csended
a végzetes
forrás
A verset Katalin ajánlotta, köszönöm neki!
