Szerelünk

az un. csőszobába kamrapolcokat. Egymás hegyén-hátán volt minden, semmit nem találtam, ha megtaláltam szét kellett pakolni, hogy kivehessem. A franciaágy betétet kidobtuk, szétszereli az uram. A vendéglátást máshogy oldjuk meg. (Mióta a bejegyzést írni kezdtem el is készültünk, bepakoltunk, van helye mindennek. Ideje volt.)

Nem értem miért, de a sarokban csuromvizes a fal. Tapinthatóan. Ez nem jó.

Várom a gyorspostát, elviszik a fényképezőgépemet, megszerelni, remélem olcsón készül el. Ha nagy az összeg, lemondok róla. Ill. használom így, már hónapok óta, legfeljebb időnként nem fényképez, mást fényképez, dupláz, mások a színek. Mondjuk mindez elég baj. Néha jók a fotói. Ki érti ezt?

S egy aranyos macskamese. Cirnyó úrfi későbbi testvére, Fickó nagy kedvelője a baromfiudvarnak. Megtojnak a tyúkok, ráfekszik a tojásokra, azokon melegszik e hideg időkben. Igen ám, de a tojóhelyre tyúk is igényt tart. Illetve tartott volna, mert a verekedésből Fickó úrfi került ki győztesen, elzavarta a tyúkot. Milyenek ezek a macskák!!! Cirnyó "nagymamája" mesélte el a történetet, nem tudtam kihagyni, hogy meg ne osszam veletek.

Minket pedig e jó idő csalt ki a kertbe metszeni, gyümölcsfákat, bokrokat, levendulát. Közben egy szürkebegyet figyelgettünk a madáretető környékén.  A kutyalányok pedig élik ugatós, versenyfutásos világukat.

Teljes pompában!

 

 Ők (tűzeső) pedig kezdenek magukhoz térni. S a tavasz ígérete: kikeleti bangita.

Amikor a macskád

feltűnően nyugszik, az ugyanazt jelenti, amikor "a gyerek jól elvan a konyhában" (értsd a hűtőből összetörte az összes tojást). A macska ezen esetben éjszaka megtalálta a konyhapulton az ott felejtett állateledelt: főtt csirkeszárnyat. A gazda egy kóbor nyúzott nylon zacskóra figyelt fel a földön. Utána kezdett körülnézni. Talált csontocskákat, maszatot a földön. S, hogy túl mohónak ne gondolják -a macskát, azt a szerencsétlent- egyetlen árva szárnyvég is a zacskóban maradt...