Bizalom

(Ele)Mózsi

ŐK (is)

 

Dalszöveg

Mindig csak rohant. Mondtuk is neki:
"A vesztedbe futsz, a vesztedbe futsz !"
Fésületlenül ha beállított:
"Te bolond lány, a vesztedbe futsz !"

Abban egyetértettünk, hogy nagyon szép,
csakhogy elveszítette az eszét.
Közben irigyeltük is és szántuk őt.
Mondd csak, honnan tudhattuk a jövőt ?

Fésületlenül ha beállított,
mindenkinek volt egy szava.
Körbeálltuk őt, mint egy utazót,
ki ezután nem jön soha.

Honnan tudhattuk a jövőt,
mert mind egyetértettünk, ha láttuk őt:
Ez elveszítette az eszét.
Ez a lány hiába szép, hiába szép !

||: Lá-lá, lá-lá-lá :||

Jön váratlanul, fésületlenül.
Látom, ahogy a vesztébe fut.

Mondd, honnan jön elő ma is hirtelen ?
Miért állok meg, ha eszembe jut ?
Mondd csak, ha már elveszett, miért jön elő ?
Ha már eltűnt, miért keres naponta ő ?

Hogy jut eszembe és miért
aki csak hiába szép, hiába szép ?

||: Lá-lá, lá-lá-lá :||

Mondd csak, ha már elveszett, miért jön elő ?
Ha már eltűnt, miért keres naponta ő ?
Hogy jut eszembe és miért
aki csak hiába szép, hiába szép ?

||: Lá-lá, lá-lá-lá :||

Engedd a tótot a házadba...

Mire jók a macskák a háznál?

 A csőszoba bukóablakán próbál bársony bemászni. Márpedig akkor a verébfióka még bent van... Azt hittük, hogy már kirepült.

 Aztán erősítést kapott.

 Nem tudott bemenni, feladta. Viszont hogyan hogyan sem a muskátli a földön landolt, összetört cserép, kaspó.

Itt már a madáritatót rendezi Mózsi. S ekkor megérkezett Cirnyó úrfi. Kinyitottuk neki a csőszoba ajtaját, van-e bent madár? S főleg hol? Addig volt, elkapta, semmi perc alatt felfalta mindenestől. S ma  reggel már harmadszor is megreggelizett a jól végzett munka örömére.(Tegnap is járt a madárnál, utána csend volt. Azt hittük kirepült. Viszont a Bársony ezek szerint mégis hallott valamit, nem véletlenül próbált oda bemászni. Nem gyilkosságban gondolkodtunk, viszont a szörpös üvegek közül-mögül szedte ki...)

Mondtam én, hogy nem hiába beszélek

Örömben. Bársony körben jött le a padlásról... Mózsici fenegyekek, mindig mondom.

A kérdés

 

Ha a 2-12 hónap közti macskáknak junior étek jár szárazban, nedvesben, akkor egérből is juniort kell kapnia? S ő tudja ezt?

Viszont a fotók tanúsága szerint a tartást megszolgálja!!!

... s akkor itt vannak még a macskák!

Itt vannak bizony, az Öregasszony, az anyamacska,

 

 

a vörös, akiről kiderült, hogy mégsem kell, mert találtak helyette egy könnyen megfoghatót, s fiatalabbat, s ráadásul nem is kertest. S természetesen azért ő is vörös.

Így megmaradt nekünk a  kezdetben Mózsinak, majd az állandó pákosztossága, kíváncsisága, s intézkedései miatt Rafinériaként is  emlegetett, szólított vörös. Barátkozós, a kezemben is többször volt. Azért még közel sem az a kézbe- és ölbesimulós fajta. Azt hiszem Mózsi marad. Mintha még hallgatna is rá, igaz, kezdetben mindig így szólítottam.

A fekete-fehér, a Bársony (mily ellentmondásos is az elnevezése, mert csodaszép a bundája, magas, jó kiállású, s ugyanakkor ) rendkívül félénk és tartózkodó.

  

Rákérdezhetnék az alapítványnál a sorsukra, mert a műtét óta nem beszéltünk, de kérdeztem uram, mi legyen a cicákkal, ő azt mondta tartsuk meg őket. Ahogy látom megszerette a népséget. Itt élnek, nyüzsőgnek körülőttünk. Ami azért benne van az emberben, s amit az alapítványos hölgy is kiszúrt, hogy nagy az autóforgalom. S a környéken ugyanazt a cicát, az ő korábbi alombéli testvéreiket sem láttuk évekig. Annak idején macskaúr anyja, s három fitestvére már hosszú évek óta csak emlékekben élt, amikor macskaúr szobacicaként még mindig köztünk volt és uralkodott. Igaz, csorbított jogokkal, de élt. S mert nálunk vannak, még ők is élnek. Egy esélyt már kaptak...

Ki az úr a háznál?

 Őt bizony nem tudom elkapni. Úgy szökik el előlem, oson el a kezeim alól, hogy csak na. Fúj rám. Miért? Sose bántottam. A vörös már többször volt a kezeim közt. Azért az ételt elfogadja, már odajön, eszik. Hogy egyedül maradtak jót tett neki, nem húzódik el annyira. Pedig oly jó lenne egy kicsit megdögönyözni.

 A kerítésépítők:

 

 

A tuján fent és lent.

Anyuka egyébként úgy rendezi a szomszéd kutyát, hogy csak na. Mindig ugatta a macskákat, most csend van. Ahol élt Cicó, volt kutya, míg el nem pusztult. Megszokta a közelséget, ezek szerint, s azt is, hogy ki a főnök.

Lájbinak egyébként én vagyok a "szerelme", imád. Mesélték, mikor nem voltunk itthon oda sem jött a kerítéshoz. Ha a házból csak a lábam kiteszem, már villan a tuják alatt a fehér színe. Én is szeretem őt. Mindig udvarolok neki, megsimogatom. Emiatt viszont a kutyaféltékenység dúl Zsebi részéről. Pedig mindketten jól járnának, ha jóban lennének egymással. mennyit játszhatnának kint a kertben. Ki érti ezt?

S ő milyen madár? Lent fotóztam a kertben, sokat vannak  a fűben, többen is. Az erdőből jöhetnek ide. Nem tudok rájönni mi lehet ő?

Kutattam egy kicsit, azt hiszem zöld küllő. A piros fej, az erős csőr.

Kicsik és nagyok

  

 

A virágkertészek:

 

 

 Fázisok:

 

 

 

 A cipőfűzőfelügyelő:

 Kicsik és Cirnyó úrfi:

Ez a kis fekete mindig ott sertepertél körülötte.