A virágoskertben él és virul minden, a vetettek és az érkezettek is. A veteményesben, az már más. Kiégtek: ribizli, málna, az almafa ága almástól letört. Ami megmaradt kicsi, mint ami nem kapott vizet. A kukorica picike, de van rajta néhány cső, hogy azért elégedetlen ne legyek! Ne legyünk! A bazsalikom minden félelem ellenére él és virul! A kapott, hozott fűszerekből egyedül az izsóp maradt meg, ő viszont jól érzi magát. Mellette a menta mát terjeszkedik! S ami hittel és bizalommal tölt el, a körtefa. Nézzétek, tele van körtével. (Igaz, már a szél lefújt erről is többet, de mint látható maradt bőven.) Talán elmondhatjuk idén legalább körténk lesz. (A barackfa 2 szem barackját lefotóztam, emlékül.)
Szándékom volt némi gaztalanítás, de az újabb eső elmosta. Tegnap meg mintha dézsából öntötték volna, szegény Vörös Mózsi bőrig ázott, olyan hirtelen jött az eső, ő már késve mászott le a fáról. Így esőt esni még nem láttam: szó szerint mintha dézsából öntötték volna- az égből, égi dézsával.
