Élet és halál

 

Tegnap temettük egy régi kolléganőmet. Már tán két évtizede is, hogy elköltözött a városból. A férje itt nyugodott, elhozták mellé. Temettük és emlékeztünk, mi néhányan is, akik elmentünk a temetésre.

A házba érkezve négy kis tetemet találtam az udvaron, vakondok. Sajnáltam őket....  Érdekes módon egerek nem kerülnek elő.

Aztán indult a munka, amit fizikai erővel bírtam, néha lefeküdtem, pihentem. Este kifeküdtem. Számomra minden nehézség és fizikai kőkemény fájdalom ellenére öröm és boldogság itt lenni.

Mennyi a mennyi?

A botcsinálta, tanuló kertész olvas kertészeti szakkönyveket, tájékozódik a neten, tervet készít, magokat szerez, vet. Várja, hogy kikeljenek. Hát nem kelnek ki, sehogy sem.

Akkor újabb magokat vesz, vet. Aztán egyszer csak bújik ki a földből, s szárba szökken minden. Akkor már ritkít, újabb helyekre átültet, hogy ne vesszen kárba a sok növény. (Az újabb helyen valaki garázdálkodik, minden átültetett növényt le- és szétrág...) Most már onnan mentem a növényeket újabb helyre, amik még nem estek áldozatul. Tettest nem sikerült elcsípnem, még csak sejtésem sincs. Csak a tevékenysége eredményét látom, de azt látom!!!

Őt pedig nem értem. A tavalyi dísznapraforgó magjait vetettem el. Ilyen bodros levelű növényünk lett. Ő az árnyékolás miatt került új helyre, csak azt nem értem ezek normális levelek? Mutattam növénypatikában, azt hittem beteg, hát nem. Akkor?

S maradtak a kukacvirág palántáim. Ők bekerültek a körömvirágok közé, ma reggel őket ástam ki és át (kösz Melinda a tanácsot). Úgy láttam elborítják őket, megfulladnak ott. Remélem az új helyük végleges és meg is maradnak. Pedig már a körömvirágok is megritkítattak. Tanulni kell, hiába. mekkorák lesznek a  növények stb. Magasságok, szélességek, vetési módok: sorba, szórva.

Szóval, így tanulom a virágoskertet. A hátsó kert egy újabb bejegyzés témája lesz. Majd....

Egy újszülőttnek

minden vicc új, s egy újsütetű kertésznek minden zöld fűszer szenzációt jelent, s alig várja, hogy kipróbálja. Én éppen bazsalikommal, kakukkfűvel és zsályával próbálkozom pizzán. Már alig várom az eredményt.

A kertben a kakukkfű nem akar nőni, nem értem miért. Ástam ki belőle előre a virágoskertbe, itt úgy tűnik beindul.

Tegnap kertünk "száműző" részében a csicsóka mellett felástunk egy darab földet. Ezt is gyomtalanítani kellett, "kirázni", de olyan volt a kezünkben mint  vaj. Kicsit sánta a hasonlat, de remélem érzékeltettem, amit akartam vele. Beletettük  a kicsírázott krumplit, ez amolyan botcsinálta krumpliültetés lenne. Mellé karó köré babot, s kukoricát, mert elől elkapta a fagy.

Érdekes, ahova a veteményes kertet tettük, kőkemény a föld, de öntözni közel van. 

 
A tegnapi ásás nehezen közelíthető a hepehupás kert miatt. (Elődeink ide töltötték ki, s borították be földdel az építési törmeléket, s eddig virágoskert volt náluk.) Viszont puha a föld, könnyű dolgozni vele..... S gondoltuk beborítjuk a kaszálás "eredményével". (Szalmabála helyett széna.) Közben beugrott, lehet, hogy a zöld fű jobb lett volna takarni. Tehát, még nem takartunk, csak vetettünk. (Azóta már olvastam, amit sejtettem, is, a szénában nem kívánatos magok élehetnek, tehát kell majd szalmabálát szereznünk.)

Nekem néha nagyon nehéz csinálni, hamar kifáradok, fáj mindenem, de nagyon élvezem. Vénségemre....

A kert

e pillanatban.A felső sorban a virágok, lejjebb a rebarbara, a körtefa és az szagos cickafark növekvő hajtásai. Az alsó sorban ribizlik, málna, s hol vannak a vetemények? Nos, hát ők még az ásás folyamatában. Majd szépen, folyamatosan....