2022. október 30., vasárnap
2021. november 22., hétfő
"Az erdő beszélt hozzám, mert az erdő beszél ahhoz, aki ismeri: jeleket ad, üzen, kitárja magát, csak meg kell érteni." Fekete István
Ők sziámi ikrek vagy ketten nőttek egy helyen? Ketten együtt? S mégis megmaradtak! hány ilyen párost látni az erdőn!
S végül az örök kedvenc látvány, korábbi felvétel, már most sem volt az igazi. Viszlát őszi erdő! Gyönyörű voltál!
“Odakint megmozdult a szél, és a
varjak elhallgattak. A köd dél felé torlódott, és nem forgott már
alulról felfelé, hanem elnyúlt, mintha nyomná valami. S a köd elindult,
mind nagyobb gyorsasággal. Később már rongyosan, szakadozottan
vágtatott. A fák meghajoltak, a fáradt, sárga levelek megmozdultak a
földön. A kémény füstje elnyúlt, hosszú zászló lett. Messze valahol
suhogni kezdett a szél.” (Kele)
“Ekkor már közel szállt az erdők fölé a nap, és a szelíd ősz édes-fanyar illata megült az avaron, mint az öreg emlékkönyvek fonnyadó virágainak illata. A fészkek üresen ásítottak, az erdő csendes volt, mint a borongó gondolat, csak a harkály kopogott valahol messze, mintha a nyár útiládájába verték volna az utolsó szögeket.” (Bogáncs)
Stílszerűen: https://erdeiprogramok.hu/2020/09/22/51-varazslatos-leiras-az-oszi-erdorol-fekete-istvantol/
2021. november 21., vasárnap
Ősz búcsúztató
avagy az elvesztett varázs. Vagy inkább elveszett? Elvesztett, mert régen voltak csodás reggelek, amikor a nap a szobát átvilágította, s én rá-rácsodálkoztam mindenre, amit bevilágított. Mint a fenti fotó, ahol a nyár emlékei láthatók. imádtam, amikor ezek árnyékai is megjelentek falon.
Lombja vesztett kecskerágó, még tele éléskamra a madaraknak. S így lángolóan csodaszép. Ez a szép a természetben, legyen bármely évszak mindig nyújt valami szépet, újat. hogy rácsodálkozhassunk.
Az etetőkön is megindult a forgalom, s meglepetésre, ma bent a kertben, értsd díszkert avagy Zsebi kert, ahogy emlegetjük gazdája után, a spirálon láttam egy csúszkát!!! ahogy a cinkegolyón szemezgetett. Már szomorú voltam, hogy nem fedezték fel maguknak a madarak.
Borzasztó, hogy nem tudok írni magamról. Nem tudom leírni ami fáj, amit mondanom kellene. Az emberbe beleszáradnak a szavak. Családom egy részét két éve nem láttam. S ez valószínű így is lesz egy ideig. Egyre több a covidos a környezetemben. Oltottak is, durván betegen. Miben higgyen az ember?
S ezek még reggeli fotók, tele ködben, látni alig lehetett s még az éjszakai fagy nyomait is láthattam:
2021. november 16., kedd
Madárék
Először kikerült a régi, értsd kint maradt mellé egy etető. Érdekes módon rögtön érkeztek kosztosok is, sajnos magunk nem volt. 3 napja etetek, mióta ugyebár megjött az ellátás. Először madár sehol nem volt, de délután üres etetőket találtam. Tegnap már egy-két cinege megjelent, ma pedig legalább 15 röppent a két etető, s fa köré azonnal. S örömömre felfedeztem egy csúszkát is. Tavaly két pár járt hozzánk a kert mögötti erdőből.
Amúgy fent a díszkertben nagy a madarak mozgása, sok a cinege, rigó. A kitett két cinkegolyó érintetlen, nem is értem. Az ajándék spirál alakú tartó idegen lehet nekik. Sok a bogyós bokor a kertben, vAn tálalás a madaraknak, már akiknek ez fontos. Ki tudja meddig tart ki? S az ígért fagyos időjárás mikor érkezik? Mindig irigylem azokat, akiknél sokféle madár látogatja az etetőket, nálunk nem jellemző. Viszont akik jönnek, nekik mindig örülök. S a forgalomból, ha az ember nem nézne időjárás jelentést, akkor is tudnánk mindig mennyire van hideg. Olyankor megszaporodnak a vendégek, új fajok is megjelennek. S néha átutazó madarak is, csapatban.
Délután boltba mentem, felettem húztak darvak vagy vadludak. A fotót csak holnap tudom feltenni, így működik a mobilom. Örültem, hogy fotózni tudtam őket, s meglepetésre szépen repültek nyugat felé. Sokszor valami okból felettünk megkeverednek, s csak repkednek körbe-körbe. A maiak útja ezek szerint egyenes volt.
Ezek szerint itt a tél, avagy közeledik egyre jobban. Az etetők mindig ennek előjelzései, így pörög az esztendő.