Oldalak

2018. január 7., vasárnap

Ma már


volt minden: kamrarendezés, takarítás, némi visszavágások a rózsák s növények közt, csak ami útban volt. Mindig február körül, ahogy az időjárás engedi teszem meg.
Csak a rózsa, sokszor fennakadtunk rajta, ahogy mentünk a kapu felé. S vannak virágok, amelyek két betonlap közé telepedtek. Kitépni lehetetlen őket, kiszedni még kevésbé. Viszont itt élik világukat. Ki érti ezt?

  S ki érti azt, amit a kertben tapasztalunk? Vannak bimbós és nyíló ibolyáink:


Hóvirágok kinyílóban:

Még mindig tobzódó hunyor


s úgy látom már új leveleket hozó japánbirs


s még nem teljesen kinyílt téli jázminok


 s valahonnan idekerült ez ez új bejegyzés, amit hiába írnék újra új bejegyzést, nem tudok eltávolítani...

A könyvvel még nem végeztem, csak ez a ködös, de enyhe idő ma munkára kényszerített. Viszont van délután, lesz délután, olvasásra, kuckózásra csábító.

S Csicsada naplójában ma ezt a verset mintha nekem írták volna (s kyorsinak egy múltkori bejegyzéséhez):

Ölbey Irén (1902-1987): Elmélkedés

Fenn a hegyormon ült az ember
s beszélgetett a végtelennel.
Körül kék encián nyitott,
mosolya fény volt és titok.
A fenyő illatát lehelte,
jáspis-szárnyakkal szállt egy lepke.
Olyan elbűvölt volt a táj,
Csak távol csilingelt a nyáj.
S ezüstösen, elhaló-lágyan
egy patak csobogott a nyárban.
Mintha messze angyali kar
dúdolt volna, szép volt a dal.
Hallgatta a hegyen az ember
s tele volt izzó kegyelemmel
Átölelte a messzeség.
Fölé hajolt a tüzes ég.
Arcába meleg szél legyintett.
Fölé hajolt a mámor s ihlet.
Fölé hajolt a végtelen
Erő, Szépség és Értelem.
Szemében jóság lángolt s béke.
Nézett lobogva önlelkébe.
S az áthevült sziklák felett
az Istennel beszélgetett.

(Forrás: Ölbey Irén: A béke győzelem Ecclesia 1982.)


8 megjegyzés:

  1. Csodás képek!!!! Az a hunyor! Az enyémet át kell ültetnem,nincsen jó helye,szegény vegetál.
    Köszönöm ezt a gyönyörű verset!!!!
    Délutánra én is olvasást tervezek. kell pihenni. Most,hogy itthon dolgozom, még többet dolgozom.:) Pedig pihenni is kell.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nyáron is adtam nekik trágyát,komposztos marhatrágyát,de látod négyből csak egy ilyen szép. A többi bimbóban, de a föld felett.Pihenj azért te is.

      Törlés
  2. Nagyon köszönöm, hogy átküldted nekem is, minden sorát magaménak éreztem, nagyon átérzem és megértem miről ír.
    Én egyébként sosem tudom IGAZÁN megfogalmazni mit érzek a hegyek között, csak azt hogy lebegek és boldog vagyok.

    VálaszTörlés
  3. A hoviragot elviszem magammal, ha csak gondolatban is:) mi ma melegedtunk, reggel mar csak -30 volt:)

    VálaszTörlés
  4. "Fenn a hegyormon ült az ember
    s beszélgetett a végtelennel."

    Ez, pontosan ez voltam... Hány és hány napot ültem ott - a hegyoldalban...nem tudok eléggé hálás lenni azért, hogy nekem ez megadatott.
    Szép a vers.

    VálaszTörlés
  5. Milyen sokunkban mozdított meg valamit ez a vers!

    VálaszTörlés
  6. a virágok érzik, hogy ez nem igazi tél, és nem is lesz.

    VálaszTörlés