Oldalak

2017. november 13., hétfő

Egy film



Érdekes egy film, sokáig nem érti az ember mit is lát. Betegesnek tűnik, aztán megfordul a történet.
Egy hét múlva leszek.

Miért nem utaztam el délután?

Hát ezért! Ez már később, a döntés után derült ki, s került elő az értesítés a postaládából.


 Macskailag nem csak a boltban gondolnak rám...

Mindkettőt köszönöm Bea! Igényesek, szépek, nagy örömöt szereztél vele.

2017. november 12., vasárnap

Kutyák az erdőn

Voltak, voltunk vagy hatan. Mostanában nagy a nyüzsgés, sokan járnak ki, vannak állandó ismerősök is. Van, akivel pórázra tettük Zsebit, volt amikor nem kellett, s volt amikor féltékeny volt.


Amúgy is nagyon féltékeny Lájbi miatt, mit összeacsarog a két "nő". Ahelyett, hogy barátnők lennének. Nem tudják milyen jól járnának vele.



S ha már az erdőn jártunk...

 Fent és már lent is sárgulnak a levelek. Sokan már levetkőztek, a múltkori aranyfánk már csupasz. Még egy őszön sem jártunk ennyit erdőn, vagy ez az ősz lett csodaszép? Hideg hetet ígérnek, valószínű nagy vetkőztető lesz, én pedig elutazom. Pásztorolok, szokás szerint. Jó lesz ilyen szívmelengető képekkel köszönni el az erdőtől.






 


 Nem tudom milyen növény, tűlevelű féleség, de sárgul. Szép.


 Meglehetősen párás volt az idő.



Színkavalkád

Pár napja készült fotók, azóta még színesebb lett a kert. Elfoglaltan teltek napjaim, mondhatnám kicsit lélekölőn, energiaelszívón. Összejöttek dolgok, rátéve az én túlzott lelkizésemet, lelkiismeretességemet, erőim határait. Néha próbáltam  volna pihenni, de felpörögve nem megy.

Miután úgy nézett ki valami elintéződött, nyugalom lesz, feltehetően csőtörés van a lakásomban, zuhanyozás után szivárog fel a víz a járólapok közül. Nekem hét elején utaznom kell. A fiam lakik  ott, majd intézi. Viszont, ha fel kell törni, stb. Újabb gondok. Gondolom ez másnak is  gond, nekem nagyon. Lesz-e mester? S a pénzügyi rész...













2017. november 10., péntek

2017. november 6., hétfő

Egy könyvről

Írtam már róla, hogy szeretem, ha megszólítanak a könyvek. Most is így jártam, hívogatott, csábított. A borító fogta a szemem. (Nem gyönyörű? !) A csábító borítók néha csalfák, s rejthetnek ugyancsak szemetet. Tehát nem engedtem a kísértésnek. Aztán a 3. kör után, amikor még ismét elém került, magammal hoztam. (Az előző könyvét anno szerettem volna elolvasni, de elég zűrös időszakom volt, elkerült.)

Tegnap végül is egy ülésben olvastam el a könyvet, jó kicsit áthúzódott mára is. Mi fogott benne? Hallottam ahogy mesél a szerző. Van egy szerelmi szál is, ill. van szerelmi szál is, de ez nem elég. Családon belüli viszonyok, urak és szolgálók. Nők. Nők? Erős asszonyok. (Megéri erősnek lenni?) Némi történelem, némi műkereskedés, némi spanyol ellenállás a múlt század harmincas éveiben, s művészet, festészet, az alkotás. A festmények születése, ihlet, háttérbe szoruljon-e az igazi festő/művész? Eladhatja-e másnak a nevén a saját műveit? Miért érdemes áldozatot hozni? Megéri? S mindezek utóhatása  harminc év múlva.  A cselekmény két szálon fut, a múltban és jelenben, s érdekfeszítően, magával ragadó stílusban megírva . Letehetetlenül. S  ha ez nem lett volna elég ajánlásnak, olvassátok el itt.

2017. november 5., vasárnap

"Mit mászkáltok ősszel az erdőben?"

kérdezte kedves ismerősünk, amikor felhívtam telefonon az erdőből, hogy segítsen rajtunk.

Az úgy volt, hogy évek óta hallottam egy volt vadászházról és egy hatalmas tölgyfáról, ami egy tisztáson van. (Műholddal nem találtuk, így utólag, mert nem egyértelmű volt a magyarázat. Most már tudjuk hol keressük, s meg is néztük merre jártunk. Utólag... )Szóval tegnap délután az őszi erdőbe indultunk. Első erdő: napfény, sárga lombok, csodálatos őszi délután, meleg az évszakhoz képest. Kimondottan erdei sétára csábító. Csend, béke, nyugalom, időnként a szellő által elinduló levelek zizegése. Léleksimogató és -nyugtató.






Miután nagyot sétáltunk mondtam az uramnak, menjünk fel a szőlőhegyek fölé, s autóval, mert az biztonságos, gyors, ha eltévednénk.

 Hozzá kell tennem ezen az úton, amikor kimentem fotózni a kutya nem volt hajlandó kiszállni az autóból. Véletlenül ráleltünk az elhagyott vadászházra,


 

ami tökéletesen burkolt(mert azt nem tudták leszedni), de üres és szemlátomást kifosztott.


 S tele van  csipkerózsával, mondhatni körbenőtte (s már szemlátomást többen voltak bent előttem, mert átvágták a növényzetet) és egy helyen hatalmas zsidócseresznye vagy  lampionvirág teleppel.


 Ez már a tisztás felőli fotó, érthető, hogy valaki szerette volna felújítani, itt tölteni idejét, ha a felújítás közben, két időpont közt tökéletesen ki nem fosztják, tokostól, mindenestől, bekészített építőanyagostól.


Innen vezetett utunk a tölgyfához, a tegnapi fotókon mutatott pazar őszi látványhoz. Próbáltunk lefelé hazafelé menni, de akkora dagonya volt előttünk, féltünk, beragadunk. Sajnos vissza kellett fordulnunk, mert nagy vízmosáson jöttünk le az úton, kérdéses volt hogy megyünk ezen vissza? A kérdés jó volt, igaz, mert beszorult az autó,  aztán valahogy kimozdította az uram, de ezután végleg foglya maradt a kimosott, üreges útnak. Szerintem Zsebi ezt érezhette.

Nosza begyalogoltunk a szőlőhegyre, de akkor már telefonáltam, s ismerősünk segítséget ígért egy óra múlva. (Ott várakoztunk vagy másfél órát, sétálva, topogva. Érdekesség, több autó ment el mellettünk, senki meg nem kérdezte elvihet-e minket? Stb. ) Közben sötétedni (és hűvösödni)kezdett.

Majd egyszer csak megérkezett már sötétben a megváltó dzsip. Semmi perc alatt, rutinosan kihúzta az autónkat, győztük köszönni neki. Az erdészház történetét tőle tudom. S mire a telihold is megmutatta magát az égen mi is hazaértünk. Jó néhány tanulsággal tarsolyunkban, hogy is mászkáljunk az őszi erdőn!



Ismerősünk dolgozott erdészetnél, s korán kel, látja a "hajnali, reggeli autóforgalmat". Ő mesélt aztán az éjszakai "erdei életről", az erdészház potenciális látogatóiról, kifosztóiról. Lenne még mondani mit, inkább nem , s most nem. Mindezek ellenére szép volt s főleg emlékezetes a délután, ne rontsam ilyenekkel.