Oldalak

2016. május 21., szombat

Szösszenetek



  Pár napos adósság a körtefa virága. Nem tévedés, két napja fotóztam, s nem egy virág van rajta.


A sindőkkel  a kerti fűszerkertet próbálja emberem körbekeríteni. Egyrészt volt egy csomó a háznál. Gondolkodtunk, mit kezdjünk vele? Másrészt a menták nagyon elengedték magukat, s a fűtől néha hozzá sem fért az ember a fűszerekhez, nagyon  tud oda befelé haladni.  Így jött az ötlet. Ma már nehezen ment a munka vele, felszáradt a föld, még a napokban a nedves földdel könnyebb volt birkózni.

Tegnap ismét meghallgattam a riportot. Nem a pletykaság része érdekelt. A gondolkodása, ahogy kezelte, ahogy elintézték, s intéznek el másokat is. Ember, produktum nem számít, tollhúzás, hány éves, milyenek a körülményei, milyen szakember?  Lényegtelen. Később kapcsolnak, mit léptek. Ki mit vállal be? Gyáva, aki bevállalja helyette? A műsort végtelenül sajnálom. Nagyon ritkán néztem, nincs tv-nk, de akkor örültem, hogy láthatom. Láthatóan lubickolt, úszott a műsorral. Nem vezette, együtt élt vele, benne volt. Sajnálom az utódot, aki biztosan jó szakember, csak más, s máig görcsös még, mesterkélt, vagy egyszerűen elengedi a vendégeit. Egy rászabott műsorban biztos jól szerepelne.(Néha megkeresem a neten, kíváncsi vagyok mi történik.)

Tetszik a riportalany  tartása, ahogy keresi a helyét, ahogy tisztában van az értékeivel, hol tudná a legtöbbet adni abból amihez a legjobban ért. Kívánom, hogy minden nézője örömére megtalálja ezt.

Innen jutott eszembe a ma délelőtti rádióműsort hallgatva a bevállalás. Hölgy, feladta munkáját, kiköltözött A városból, kertészkedik. Szereti. Vállalta önmagát. Vállalta a vállalása következményeit. Mert önmaga lenni. Mennyit küzdöttem vele évtizedekig, hogy megfeleljek.  Hogy elfogadjanak, hogy szeressenek. Aztán, mert nem  ment, vagy belém rúgtak befordultam. Egy idő múlva már a magam útját próbáltam járni. Önzőnek lettem kikiáltva. Lehet, hogy mások szemében az voltam, sosem értették, ha magamra számíthatok, milyen legyek? 

Levendulák. Metszés. Néztem filmet, elkaptam tavasszal néhány tövet, visszametszettem őket. (S benne volt az is, hogy egy éve, április végén Alsópetényben hasonlóan visszametszve várták a jobb sorsukat a Lenvendula Vendégház kertjében az ottani levendulák.)

 


 
Ez már korábbi felvétel a netről, nyári, virágzási időszakából a kertnek. Tehát belevágtam a metszésbe, volt előttem példa.

Igen ám, de metszeni is tudni kell. Végül is a 9 tőből egy nem tért magához, egy nem igazán, a többi ragyogó, friss hajtásokat hozott, telve bimbókkal. Tehát mégis csak be kellett vállalni ezt a radikális visszametszést.S a tanulság a jövőre nézve: a meddig is metsszünk vissza?!


3 megjegyzés:

  1. Sindő?? :O soha nem hallottam ezt a kifejezést :)) ha jól látom tetőcserép?

    Jó ez a fűszerkert, van mihez nyúlni, ha szükség van rá. Nekem is van, bár a tárkonyom, rozmaringom nem kelt ki, ezekkel akartam növelni a fűszeres részt.

    Nekem három levendula bokrom van csak, de mindig visszavágom, még ősszel, olyan 10-15 centisre és mindig tele van új hajtásokkal. A két fiatalabb bokor már pár nap múlva virágzik. Egészen a fagyokig vágom aztán le a virágokat, tele van vele a ház, imádom.

    VálaszTörlés
  2. Igen, az, tetőcserép, én csak így tanultam nagyanyámtól. Képzeld a rozmaring elől szinte cserje lett, nem is értettem, hátul kicsi még. Én is visszavágtam eddig a levendulákat, de nem ilyen radikálisan. Érdekes egy fajta már bimbóban van itt is, a többiek még nem.

    VálaszTörlés
  3. Annyira szeretem olvasni,ahogy szereted a kerted Aniko:)

    VálaszTörlés