Oldalak

2015. március 29., vasárnap

Lágy fókusz





és egyebek bent és kint, amit és ahol az idő engedte. Némi kertészkedés: átültetés, gyomlálás, s ültetés. Most csak nézek ki a fejemből, úgyhogy szöveges és hosszú beszámoló helyett beszéljenek a fotók. A primulák nekilendültek, s még kettő bimbói csak most bújnak majd elő! Imádom őket. A sziklakertbe hoztunk több új növényt, s a sok kövirózsát áthoztunk ide, legyenek egy helyen. A kedvenc gyógynövényes kertész sehol nem volt a piacon.

 Őket pedig szoktatom a kinti léthez. Mire beástam volna a társaik mellé, jött a szél,  a hideg, maradtak bent.


A nárciszok az új helyen végre virágoznak! S a faház előtt tulipánok, jácintok, s szintén nárciszok törnek elő teljes erővel. Az valahogy hideges rész, mindig késésben vannak az ottani virágok.


2015. március 26., csütörtök

Búcsú a krókuszoktól, s az úja növények köszöntése




 S ők már egy új nemzedéket jelentenek majd a kertben:



 A hunyor


Tulipán, ibolya


Hoztunk még meténget, hóvirágot, téltemetőt, kankalint. Bent a házban most nyílnak el a majdan kiültetendő jácintok, s lesz fehér gyöngyike is. Majd fotózom kankalinokat is , megtáltosodtak sorra nyílnak ki, tele virággal. Mégis szép a tavasz!

2015. március 22., vasárnap

Dilemma

Megnéztünk egy lakást, egy eladó lakást. Belépek a hálóba, tökéletes. Látszik átgondolt, kitalált, odaépített. Magával ragadott. Aztán a nagyszoba. Beépített bútor, nem is a szekrény fogott meg, egy polc. Könyves polc, lebegő, sarkot betöltő, aláfér egy sarokgarnitúra. Az egész szobából semmi másra nem figyeltem, már azon alkudoztunk a háziasszonnyal viszi-e vagy otthagyja nekem. Lakásvásárlásról szó sem esett, megnéztük.

Normális vagyok? Azóta is a lakáson jár az eszem. A konyha is beépített, azt is az előző tulaj hagyta ott, általában  a konyhabútor a lakások része. Ennyire én vagyok az berendezett lakás? Ennyire ráhangolódtam arra, aki ezt tervezte, kitalálta. Annyira rokonlelkek lennénk? Vagy valami húrokat pendített meg a lelkem mélyén? Érdemes alkudozni esetleg más bútorára, berendezésére?

Nem értem magam? Mi ez?

Egy -számomra - álomkert

http://www.gardenista.com/posts/ask-the-expert-sarah-ravens-10-tips-for-growing-a-kitchen-garden?utm_source=Remodelista/Gardenista+Subscriber+List&utm_campaign=ddc52453a3-Gardenista+Daily+Email+Campaign&utm_medium=email&utm_term=0_447a717cea-ddc52453a3-384531397

Sarah Raven's Kitchen Garden_Photo by Jonathan Buckley. Gardenista

 Sarah Raven Kitchen Garden, photo Jonathan Buckley. Gardenista

2015. március 20., péntek

Reggel, még frissen írok




mert esténként ájultan alszom el korán, amit éjszakai kukorékolás követ, de akkor is beájulok, mindig...

6 hét után jutottam pici unokához, de mint kiderült betegen.Gondoltam visszafordulok, de gyógynövényes forró italok sora kihúzott a bajból. Picinke így is mindig maszkban látott. (Erre jegyezte meg valaki, úgysem sokat látott volna belőlem...)

Itthon lakáseladás és lakáskeresés fogadott, ezzel telnek a napok, s közben dolgozni is kezdtem. S kertelni is kezdtem volna, ha az a volna, ott nem volna. 

Macskáink is megvannak, leginkább úton, sokszor napokig, a háromlábú még mindig sántán. Azért ő a legfőbb eltűnő, mondom, már csak egy bőrlebernyeg tér haza a csontvázán. Viszont, ha hazatérnek egyetlen helyet tudnak elképzelni tartózkodó-és alvóhelynek, a gazdasszonyuk ölében. Ennyit macskáékról. Zsebi hűségesen őrzi és ássa a kertet. Jól vagyunk-.

2015. március 6., péntek

Még mindig










a 2. fotó, ill. ez  a homlokzat  a legkedvesebb. Nem is értem, miért? Utazok a buszon, a 8 lépcsőházas háztömb szomszéd lépcsőházából beszélgetek valakivel. A fia pár éve Kecskeméten él. S elgondolkodom, egy háztömb, 3 szomszédos lépcsőház, s mindenhonnan éppen egy-egy fiatal Kecskemétre költözött. Az eltelt 10 év alatt. Mi a város varázsa? Ezek a fotók ott és Nagykőrösön készültek. Imádok azokon a régi utcákon sétálni, s fotózni, ahol ilyen homlokzatú házakat találok. Van, amit felújítottak, van amire ráférne. Tegnapelőtt ismét megnéztem a Szindbádot, sokadszorra. Rácsodálkoztam a sok nagyon rossz állapotú régi házra, amiket fényképeztek  a filmen, vagy inkább kameráztak. Érdemes lenne a helyszínekre ellátogatni, most mit találnánk: csodálatos felújításokat vagy lepukkant régi épületeket, még nagyobb pusztulásban? Kár ezekért a régi épületekért, hangulatokért.

2015. március 4., szerda

Füzetemből

".. ahhoz, hogy  akár a legmindennapibb esemény  is kalanddá váljék, az szükséges - s egyszersmind elegendő is hozzá-, hogy az ember elmondja. "
Jean-Paul Sartre


2015. március 1., vasárnap

Szeretet

A háromlábú macskát bejelentettem az állatorvoshoz, nagyon gennyes volt a mancsa, rá sem tudott lépni. Fertőtlenítettem, kamilláztam, kértem időpontot. Érdekes, a Bertadine csípte, fájt neki, mégsem mart belém... (S elnézve a két macska működését sokszor jut eszembe macskaúr, akitől, főleg fiatalabb korában folyton kicsíkozódott az alkarom...). Bent szundikált, mellettem. Aztán estefelé szerdán, egyet gondolt, s gondoltam én is, hogy dolgát végezni indul. Mire állatorvoshoz indultunk volna sem jött meg másnap, le is mondtam, s nem jött meg még két napig.

Szombaton este csapódott a macskaajtó, megérkezett Kormos macska. Evett, aztán jött az ölembe, bújni és simogatásért, nem tudom merre járt, a föld dőlt ki a bundájából. Remegett. A fáradtságtól, éhségtől? Aztán ismét evett, ájultan elaludt, s még az éjszaka ismét útra kelt.

Azért a szeretetét, a simogatását igényelte, s jelezte nekem is: fontos vagy gazdám?!  Vagy csak neki kellett a melegség?