Cirmákolók

 

A pókpalota

 

Reggel, pára, cseppek

A beigért napos időről....

  Angyal őszre öltöztetve

 A szobában

és a kertben

Ősszel a hegyen, táj

 Öreg fa variációk

  Látkép a hegytetőről (Börzönce hegy)

  Csoki, aki udvarolni akart Zsebinek. (15 éves...)

 A kápolnánál

Tóka

Erdőemlékek őrzői

Őszi fényárnyékok

" ... és az ember

örök reménye továbbra is csendben várakozott." Kurt Vonnegut

Vértesszentkereszt, számomra a világ egyik közepe...

Ősz a hegyen, növények

 

 

 

Áprily Lajos: Szeptemberi fák

 Bükkök smaragd színét erezve fent
az első pár vörös folt megjelent.

Állunk. Kezedben késő kék virág.
Azt mondod: Ősz. Az első őszi fák.

Én azt mondom: Vér. Vérfoltos vadon.
Elhullt a Nyár a nagy vadászaton.

Amerre vitte buggyanó sebét,
bíboros vére freccsent szerteszét.

Ahol a nyom-vesztő bozóthoz ért,
hogy tékozolta, nézd, a drága vért.

S míg vérnyomán vad szél-kopó csahol,
hörögve összeroskad valahol.

Segítsetek!

A cserepes bazsalikomom felnyúlt, az alsó levelek kivilágosodtak, hullnak. Mit rontottam el? Minden ötletet megköszönök!

Rokon "lelkek"

Vérteskethelyen készültek a fotók. Szívmelengető házak.

A feneketlen tó

Ahogy a vonat Külsővat állomásról Celldömölk felé halad akkora a belvíz, hogy a sín két oldalán szinte tavat alkot. Lassít a vonat is, biztos, ami biztos. Mire a fényképezőgépet elővenném mát úgyis túlhaladunk, a vízről csak az emlék ugrik be. Mikor gyermekként utaztunk erre, mesélte apám, hogy a vasút melletti tó (Őrségben az ekkora "tavakat" tókának hívják), aminek átmérője mai ésszel nem lehetett nagyobb tán tíz méternél sem, vagy ki tudja, távolabb volt, de nem messze a sínektől. Mert, ha messze lett volna, akkor a kisikló mozdony, s a vasúti kocsik hogy tudott volna beleszaladni, s olyan mélyre süllyedni benne, hogy sohasem találták meg?

 Tátott szájjal ittuk apám szavait, hallgattuk a mesét, valóságnak fogva fel a fantáziát. Nem hiszem, hogy feneketlen tó lett volna ott, nem hiszem, hogy ha volt is, olyan mély, hogy a vonat beleszaladjon. Gyereknek sokat lehet mesélni, a gyerek hallgatja, elképzeli, elmereng rajta, akár éveken keresztül. Ha arra utazik a vonaton, van mit nézni, keresni, min ábrándozni: mi lenne, ha?

Rég volt a mese, régen megnőtt a gyerek, a mesét mondó apa is kifelé megy az életből.  Milyen jó, hogy volt a mese, az apa, van mire emlékezni....