húsz éve olvastam először.
A barátnőm odaadta az övét a másik barátnőjének, aki hősies küzdelem után búcsúzott el tőle, tőlünk.
A könyv ottmaradt, a férjtől már nem merte visszakérni. Örök nosztalgiával gondolt rá.
Nem értettem miért.
A könyv a polcomon állt, hívogatott, mindig másik került sorra.
Kihoztam magammal a házba. Miért is? Oka lehetett.
Férj elolvasta. Számára egy könyv volt.
Most, hogy betegen beragadtam elolvastam az összes könyvtári könyvet, a sajátjaimra "fanyalodtam". Pl. Kós Károly: Kalotaszegi krónika. S rájön az ember a könyveit nem véletlenül vette meg, az ővék! Jó volt újraolvasni, a nyelve szépségét, a történet tisztaságát, egy másik világban elmerülni.
Aztán szólt a Könyv, hónapok óta készültem rá, most levettem a polcról, belevágtam.
Húsz év után mennyire másként fogadja az ember, más bölcsességgel, más tapasztalatokkal. Ha az ember egy útra lép nem szabad letérni róla.
En is szeretek idovel ujra olvasni konyveket.Eszre sem vesszuk mennyit valtozunk, csak olvasas kozben, nekem neha olyan, mintha egeszen masrol lenne szo.De igy vagyok filmekkel. is.
VálaszTörlésBizom benne gyogyulgatsz, jobban vagy.? En meg jo keson kerulok agyba ismet:)
puszillak:)