Szösszenetek

• Meglátogattam idős (87) éves barátnőmet. Ő rendezgette a volt sógora új feleségét (86). Azt hiszem ebben a korban már nem az évek száma, hanem az egészségi állapot a lényeg. Viszont mióta nem láttam őt, ő is lerobbant, szemmel láthatólag. A barátnőt addig érdekelte a családja, míg a pénzét meg nem csapolták. Mióta a számláról letiltotta őket, hanyagolják. Az én barátnőm a támasza, de már ő sem bír saját magával sem. Őt is kihasználta nagy család anyagilag rendesen. Sokszor elgondolkodtam, ha rászorul őrajta ki fog segíteni? A család nem, az biztos. Egy szeretni való, nagyon jó ember. Amúgy.

• Beáztattak minket (már a wc-t a negyedikről), a frissen festettet. A biztosító hamar intézkedett, festő ígérte a jövetelét , két hete. Felkerestem, neki 58 féle dolga van, nem ér rá. A gond csak egy, elfelejtett ideszólni, ne várjam. Amúgy becsületes embernek ismertem meg. (Megcsinálnám én, már a festés részét, de lehet, hogy vakarni, s valamit ott alapozni is kellene. Nos, ez már szakértelem, magamhoz képest. De ennyi munka hozzáértőnek nem munka.) Passz.

•  Magányok: özvegyasszony, hatvanas, dekoratív, ügyes. És magányos. A hegyen akadnának udvarlók, de mondta, csak szomszédként jöhetnek hozzá. Amúgy egyedül van, nincs sokszor kihez szólni, a templom mellett elkezdett járni mindenféle programokra, magányát oldandó. Az idős barátnőm is erre panaszkodik. A rekedt megszólalásra, a több napos hallgatás után. S egy újabb magányos szomszédasszony.,ugyanerre panaszkodik. Ha gyereket kell vigyázni, etetni, jönnek a gyerekek, aztán futnak, nem érnek rá. Ő is alig beszél, főleg ősztől tavaszig, emberekkel. Mondjam tovább?