Felejthető?

 Most olvasom a könyvet, századik oldal körül tartok. Inkább csak érzem a regényt, a hangulatát, a mondatok szépségét, az érzelmek finomságát. Érdekessége, hogy az olvasó hozta vissza: felejthető. Valamiért mégis megfogott, nézzünk bele! - gondoltam. Mások vagyunk, ami az ő számára felejthető, lehet, hogy engem érdekel. Örülök, hogy így döntöttem!

"Ha nem  a megfelelő férfival néz ki az ablakon már nem is olyan szép, amit lát.

Van a szerelem, és van az ágy. A szerelem nagyszerű dolog, az ágy viszont, az, az ... ágy, az fantastico! De amikor a szerelem és az ágy ugyanazon a helyen találkozik -csapott Agathe a combjára-, az a legjobb. Az maga a Jóisten, aki megköpködi a piszkos ujjait, s azokkal dörgöl foltot a piszkos ablakokra, amiket az angyalok elfelejtettek megpucolni, és így szól: Kukkantsunk csak be ide. Lássuk mi vár ránk. Lássuk, mi is az, amit tőlem kaphattok.

Azzal végigóvakodott a folyóson a Férfiak márvány biztonsága felé... (Ezt a megfogalmazást még nem nem hallottam...)

Egymást melengették a kis ajándékaikkal - a kedvességgel és a szépséggel. Ezek értékes dolgok. És soha sem elég belőlük."
Andrew Nicoll: A derék polgármester