Otthon 10 nap után

10 napig voltam távol otthonról. Most hol van az otthonom? Van szívbéli otthonom, ez a HÁZ-unk, s van a lakásom. Utóbbiba már vasárnap megérkeztem, várt rám a "szerencsétlen" kiéhezett macskaúr. No, nem mintha nem kapott volna enni, ellátták, sőt szeretgették is tisztességgel, mégis az eltelt 3 nap alatt egy menetben eszik, s eszik, s megint eszik.


Aztán itt van a házunknál a másik macskaúr: Pif. Jöttem, megláttam, s megrémültem. Szemei gennyben, az egyik sebesülten (most finom voltam), s ahogy látom fogyott is némileg. Csak nem kezdődött meg a szezon? Már az udvarlási, s a velejáró harcok, verekedések szezonja? Januárban? Hát nemcsak az idő bolondult meg, a macskák is? Meg bizony! Telefon állatorvosnak, volt tulajdonosnak, konkluzió: neki száz élete van, semmit nem enged, autóba ülni vele nem lehet. (Most nincs autó, macskahordozó stb.) Hagyjam, majd meggyógyul. Azért elkaptam ő uraságát, s némi kamillával kimostam a szemeit, adtam táplálékot, s ő azon minutában el is tűnt. Meglátjuk mi lesz holnap?! Vajon mit látunk holnap?

10 nap távollét, 10 fűtetlen nap. 8 fok fogadott a házban. Sok ez vagy kevés? Már rutinból fűtök, de hiába mutat a hőmérő többet, az épület kihűlt, itt bizony keményen kell még fűtenem. Húznak a falak.

Azért, ha egyedül is, de nagyon jó érzés volt HAZAjönni!