Oldalak

2012. január 14., szombat

Januári délután





A nagy hóesés után sétálni indultunk a falu határába. Eredetileg kutyasétáltatás kipróbálásnak indult, végül ő maradt , mi mentünk felderíteni a terepet. (A dolog poénja: a mezőn belefutottunk egy fiatal párba kutyával, hozzánk pedig már előtte csatlakozott egy kutya...) Mindig mondom, hogy a fotózás a pillanat művészete, s legyen az embernél mindig fényképezőgép, mert mire magadhoz veszed, változnak a fények, s amit megörökíteni akartál - már tovaszállt.
Gondolom ezek a fotók magukért beszélnek, mert mire visszafordultunk a Nap már szállt alá, fény sehol, elszállt a csoda pillanata.





6 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. Nagyon szép fotók,látszik hogy nyitott szemmel jársz Te is a természetben..a fény...az Nálam is CSODÁKAT MŰVEL!...

      Törlés
  2. Óóóóó! Nagyon szép!Jó látni, hogy nálatok is szemnek szép idő van. Én is sokat kukkolok, de bentről. Sétára most nincs kilátás. Legalább veled sétálhatok.

    VálaszTörlés
  3. Szuper! A felhő alól kibukkanó napsugár csodákat művel. Vigyél máskor is fényképezőt!

    VálaszTörlés