Oldalak

2012. január 31., kedd

Mára (is?)

Napok óta nyílik ki ennél a versnél a könyvem. Ideírom, biztos üzennek általa.

József Attila: Nem emel föl

Nem emel föl már senki sem,
belenehezültem a sárba.
Fogadj fiadnak, Istenem,
hogy ne legyek kegyetlen árva.

Fogj össze, formáló alak,
s amire kényszerítnek engem,
hogy valljalak, tagadjalak,
segíts meg mindkét szükségemben.


Tudod, szivem mily kisgyerek -
ne viszonozd a tagadásom;
ne vakítsd meg a lelkemet,
néha engedd, hogy mennybe lásson.


Kinek mindegy volt már a kín,
hisz gondjaid magamra vettem,
az árnyékvilág árkain
most már te őrködj énfelettem.


Intsd meg mind, kiket szeretek,
hogy legyenek jobb szívvel hozzám.
Vizsgáld meg az én ügyemet,
mielőtt magam feláldoznám.

1938. február

2012. január 29., vasárnap

Csatár kereszt


Tanulom a kollázst




Köszönöm Zsuzsa!

Egy könyv ürügyén

Van amikor egy könyv elkésve kerül az ember kezébe:  Susana Fortes: Robert Capára várva.


A Capa kiállítás egy hete zárt be Győrben, előtte volt Szombathelyen is. Így jártam. Marad a net, amiket itt találtam:

Robert Capa és Gerda Taro és még róla

Munkásság, fotók, egy bejátszás Gerda Taroról a jutubon. S a könyv, ahonnan elidultam: egy szerelem,  jelentős fotótörténet, történelem, a harmincas évek Európája: hétköznapok, fiatalság, háborúk, s a háttérben zsidóüldözés, a nácizmus előre törése. Ki menekül, s honnan? Ki mit hoz magával? S egymást hogyan inspirálják! S végig egy felejthetetlen szerelem története. Ami  a könyv írója szerint Capát  a haláláig elkísérte.

Vízi csillagok






2012. január 27., péntek

..s miközben

én írom a bejegyzés, s megszűnt körültöttem a világ, odakapott az ebéd. Sebaj, a bejegyzés elkészült...

Illusztrátorok

Találtam egy blogot, meseillusztrátorokat mutat be, ill. pontosabban már régóta bejelöltem magam, megjelennek nálam az új bejegyzések. Most Valentine Rekunenko Ukrán művész alkotásait láthatjuk a bejegyzésben.

 S elgondolkodom, kerültek arról a tájról csodálatos mesekönyvek k hozzánk. S ahogy elnézem  a könyvpiacot nálunk is élnek s alkotnak nagyon tehetséges könyvillusztrátorok. Egy a gond, a gond, ha gond!?. Ezek a könyvek (Pozsonyi Pagony, Csimota, stb.) nem olcsók, új a hangjuk, új stílust hoznak a rajzaik. A munkám közben is látom akár kollégák, akár szülők milyen könnyen elmennek a piac, a média közvetítette (Thomas, Dóra, ál Micimackók, csilivili tündérek), a nagyáruházak kínálta olcsó és elnézést a megfogalmazásért, de ócska könyvei felé. Ezek kéznél vannak, ezek olcsók, leárazottak, ezeket látjuk a gyermekcsatornán, ezt veszik, viszik. S milyen nehéz harcolni az újak bevezetésért, megismertetéséért.

S itt egy új lehetősség a papírszínház is. Nem kell hozzá, csak egy asztal s egy mesélő anyuka. Igaz a befektetés a papírszínházba pénzbe kerül, nem olcsók a az egyes mesék sem. Mihez képest? Ha viszont a hasznát: a mesélést, újabb mesék megismerését, s új grafikai világba kalandozást tekintjük, megéri.

Nem vagyok fogadatlan prókátora egyetlen kiadónak sem. A főiskolán volt egy tanárnőnk Czimbalmos Andrásné Lenke néni, ő fantasztikus, talán túlzott igényességet nevelt belénk a szakma iránt. Egy magasabb színtről mindig lehet engedni, de ha már lent vagyunk, hova megyünk alább?

S pár ajánlat, ha már belevágtam: Csimota Kiadó, Naphegy Könyvkiadó, s végül a Pozsonyi Pagony.

Az illusztrátora Szegedi Katalin, s a királylányok (lányok) könyve után most a fiúké is megjelent. Minden fú polcára odatenném!

2012. január 26., csütörtök

Füzetemből

Mindenből kettőt tartsunk kéznél, ami az élethez kell. Ekkor az életünk is kétszer annyit fog érni.
Két mosolyunk, két kedves szavunk legyen egy helyett. Megkettőzött szeretet, türelem, jóindulat - az élet mindennapos kellékei.
A jóból, a kellemesből tartalékunk legyen, hisz kétszeresen kell azt osztogatnunk. A természet bölcsen gondoskodott az egyről: társat rendelt mellé, hogy törékenységétől megóvja. A férfihez a nőt a nőhöz a férfit. Az emberhez embert. A szeretethez szeretetet.
Mindenből kettőnk legyen. Így ha apadna a szeretet, fogyna a türelem, csappanna a jóindulat, ott a tartalék a kezünk ügyében. Tudjuk, hogy hol keressük őket, és boldogságunk is megduplázódik.
Tatiosz: Tartalékok


2012. január 25., szerda

Otthon 10 nap után

10 napig voltam távol otthonról. Most hol van az otthonom? Van szívbéli otthonom, ez a HÁZ-unk, s van a lakásom. Utóbbiba már vasárnap megérkeztem, várt rám a "szerencsétlen" kiéhezett macskaúr. No, nem mintha nem kapott volna enni, ellátták, sőt szeretgették is tisztességgel, mégis az eltelt 3 nap alatt egy menetben eszik, s eszik, s megint eszik.


Aztán itt van a házunknál a másik macskaúr: Pif. Jöttem, megláttam, s megrémültem. Szemei gennyben, az egyik sebesülten (most finom voltam), s ahogy látom fogyott is némileg. Csak nem kezdődött meg a szezon? Már az udvarlási, s a velejáró harcok, verekedések szezonja? Januárban? Hát nemcsak az idő bolondult meg, a macskák is? Meg bizony! Telefon állatorvosnak, volt tulajdonosnak, konkluzió: neki száz élete van, semmit nem enged, autóba ülni vele nem lehet. (Most nincs autó, macskahordozó stb.) Hagyjam, majd meggyógyul. Azért elkaptam ő uraságát, s némi kamillával kimostam a szemeit, adtam táplálékot, s ő azon minutában el is tűnt. Meglátjuk mi lesz holnap?! Vajon mit látunk holnap?

10 nap távollét, 10 fűtetlen nap. 8 fok fogadott a házban. Sok ez vagy kevés? Már rutinból fűtök, de hiába mutat a hőmérő többet, az épület kihűlt, itt bizony keményen kell még fűtenem. Húznak a falak.

Azért, ha egyedül is, de nagyon jó érzés volt HAZAjönni!




Díjat kaptam,

s köszönöm Ágnesnek, kicsit későn, de a helyzet így hozta. Meglepett, s nagyon örülök, jólesett, hogy gondoltál rám!


Jöjjenek akkor a díj kötelezettségei, mert ezekkel is jár:

1. Vedd át a díjat
2. Köszönd meg, akitől kaptad
3. Tedd ki a blogodra
4. Add tovább másik 4 blognak
5. Írj magadról 3 dolgot


Akiknek továbbadnám:
  1. Móni a Hendimédi- a nemez csodái blognak,  azokért a csodákért, amiket Móni készít, de szívem csücskei a főoldal királylányai, ha rájuk nézek számomra egyből kiragyog a nap 
  2. a Wang folyó versei  blognak, mellyel csak most ismerkedem, de csodás szellemi élményekben volt eddig részem
  3. Andrea Réka, a BoldogSzer blogért, a vállalásukért, a szellemiségéért
  4. Juhmeli, aki Egy csepp kert blogjában  hatalmas lelkesedéssel ír kertépítéséről, s azért a lendületért, ami e kert bemutatása mögött van
Három dolog magamról:
  1. Macska nélkül lehet élni, de nem érdemes, akkor is, ha öntörvényű, ha érdekállat (vagy nem az, nemcsak az?)
  2. Szerelmeim: a Magas Tátra és Erdély, mindenestől
  3. Mostanában nagyon sokat tanulom a türelem erényét. Erény vagy csak türelem, mert nem jellemző rám, de az élet csak hozza, hordja elém a türelmet igénylő helyzeteket. Vénségemre mit meg nem élek!

2012. január 24., kedd

A nyeremény átvétele

Az Egy csepp falusi élet blog hirdetett egy versenyt, melynek nyertese lettem. Kértem Zsuzsát, a blog íróját, hogy személyesen vehessem át az ajándékot. Ennek oka volt az is, hogy kíváncsi voltam Bogira, akit még kölyökkutyaként láttam, s immár többgyermekes kutyafiatalasszony. S másrészt szívem csücske falujuk Ganna,  s náluk is többször vendégeskedtünk, s a falu végi házban mindig nagyon jól éreztük magunkat. A legelső szempont ez a legutolsó volt, titokban. S a ronda kíváncsi lényem: volt a faluban néhány csodálatos és üres parasztház, eladók, kíváncsi voltam eladók-e még? Igen! Mondjam még?

Jó volt találkozni Zsuzsáékkal, elcsodálkozni Bogin, aki fekete kölyökből szürke felnőtt lett. Megismerkedni a blogon látott macskákkal. Egy szóval jó volt ismét Gannán, ha csak egy félórára is.

S jöjjön egy kis gannai történelem:


A kihagyhatatlan keresztjeim egyike.

Az a bizonyos ház! Eladó...

Amikor még a Pillanatképek bejegyzés nagylánya egyéves volt!



2012. január 23., hétfő

Pillanatképek




Ezt próbáltam megvágni, nem ment, nagyon kásásak lettek a lányok, így meg sok a kacat. Viszont az a nagy figyelem!!


 Nagyon sok mozgóképet töröltem, a gépem is rossz, lassú, a lányka meg gyors, szemfényvesztően gyors...



Kedves Ágnes,

érthetetlen módon nem tudok a blogodra fellépni, ill. most már valami hátsó útról bejutottam, de üzenni most sem tudok.

Köszönöm a rámgondolást, vendégségben olvastam, de ott ennyire volt lehetőség. Mihelyt módom lesz folytatom amit küldtél nekem.
Holdgyöngy

2012. január 22., vasárnap

Gyermekszáj

Kaptam ideírtam, aranyos, jellemző. A poén, hogy óvónő küldte nekem!

Miért is ideges az óvónéni?

A gyerek nagyon kínlódott, hogy felhúzza a csizmáját, erre hát odament
neki segíteni az óvó néni.
Bizony nagyon leizzadt, amire a kisfiú lábára felráncigálta a csizmát,
ám alighogy letörölte a homlokáról a verejtéket, a kis srác azt
mondja:
- Óvónéni, fordítva van a lábamon a csizma.
A nő látta, hogy a gyereknek igaza van, hát gyorsan lehúzta róla, és
ismét nagy kínlódások közepette, most már rendesen felcibálta a
kissrác lábára. Ekkor a kisfiú megint csak megszólal:
- Ez nem is az én csizmám!
A nő egyre idegesebb lett, őrült tempóban lerángatta a gyerek lábáról
a csizmát, miközben az folytatta a mondókáját:
- Hanem a bátyámé, csak ő már kinőtte, és ma reggel ezt adta rám az anyukám.
Az óvónő már lilát látott, de uralkodott magán. Ismét ráadta a kisfiú
lábára a csizmát, pedig még mindig nagyon sok tuszkolást igényelt a
művelet.
- Na, végre, gondolta az óvónő, majd megkérdezte a gyereket:
- Pistike, hol a sapkád?
Mire a gyerek:
- A csizmámban!



2012. január 14., szombat

Januári délután





A nagy hóesés után sétálni indultunk a falu határába. Eredetileg kutyasétáltatás kipróbálásnak indult, végül ő maradt , mi mentünk felderíteni a terepet. (A dolog poénja: a mezőn belefutottunk egy fiatal párba kutyával, hozzánk pedig már előtte csatlakozott egy kutya...) Mindig mondom, hogy a fotózás a pillanat művészete, s legyen az embernél mindig fényképezőgép, mert mire magadhoz veszed, változnak a fények, s amit megörökíteni akartál - már tovaszállt.
Gondolom ezek a fotók magukért beszélnek, mert mire visszafordultunk a Nap már szállt alá, fény sehol, elszállt a csoda pillanata.





Fél órán belül...

...avagy hogyan változik nálunk az időjárás?




2012. január 13., péntek

150. helyett

Pár napja írtam be a 150. bejegyzést, másnap vettem észre, ünnepelnem kellett volna. Teljesült az álmom, lett egy házunk, házastársak lettünk gyermekkori szerelmemmel, csak az együttélés hiányzik. Amikor a házkeresést elindítottuk még más irányból fújtak a szelek, aztán lett házunk, csak éppen a szélirány változott meg. Férjemet nem engedték el nyugdíjba, változtatni ennyi idősen nem mer, maradtunk kétfele, s én is kétfele, mert  a ház gondja így főként az enyém.

Örömben az üröm. Munkahelyemen mióta rosszindulatú, gonosz és irigy (főleg tán ez a lényeg, de nem is értem vagy nagyon is értem) megjegyzést kaptam, a házról nem beszélek, vagy megnézem kivel, s csak akkor ha kérdeznek. Az egyéb megjegyzéseket úgy engedem el a fülem mellett, mintha nem is szóltak volna.

Szóval lehet irigykedni, amikor két rezsit kell fizetni és egy albérletet, amikor az ember egy élő (lásd tömés) épületet nem mer magára hagyni, főleg, hogy kutya és macska is ott van, de leginkább mert szeretek ott lenni! Itthon meg a másik: a lakás, ahol a beteg gyerekemet kell ellátnom, és közel van a munkahelyhez, amikor félhullán munka után haza kell mennem.(Nem sokszor, de  a betegségem miatt néha alig húzom haza magam, ahogy mondani szoktam. Ilyenkor jó, ha az ember percekre lakik a munkahelyétől.) A bejárást ezért nem merem vállalni. Persze hosszabb távon megoldódnak majd a dolgaink, most a jelenről beszélek. A kőkemény jelenről....

Közben csomagolok, mert indulok az unokákhoz majd hétfőn, de addig hétvégén a ház jön! S miközben velük leszek, tán a beteg fiamnak is tudok segíteni. S közben útba ejtem apámat is, aki innen vagy 250 km-re lakik. S még mondják nem mobilis ember a magyar? Hányszor elgondolkodom, mennyi pénzünk megy el utazásokra? Nem kirándulásokra, ezek csak családi utak, keresztül az országon fel  északra és jobbra, az ország közepe felé. Most éppen. S ezt csinálom 14 éves korom óta. Ismerd meg Magyarországot! Jelentem, sikerült.  Azért vannak ennek előnyei is: ha neten menetrendben keresel a gép nem adja ki a lehetőségeket, aki tud tájékozódni a közlekedésben az már jobban körülnéz, s megtalálja a megoldást. Mikor a vonaton rákérdeznek: mi a foglalkozásom, hogy ennyire tájékozott vagyok? Nem a foglalkozáson múlik!

Remélem nem voltam megint keserű, nem akartam, inkább a kételyeimet, a nehézségeket osztottam meg veletek! Azért van sok szép is, remélem néha azokat is sikerült eljuttatni a blogban!


2012. január 12., csütörtök

Füzetemből - mesék

'Apám azt mondta nekem, hogy minél gyakrabban olvasok el egy mesét, annál intenzívebben fogja kifejteni rám a varázsát. Olyan, akár egy üde bimbó: idő kell, míg virágot bont. Látva, hogy a gyermekeim ugyanazokat a meséket élvezik újra és újra, rájöttem, hogy az ismétlés utáni vágyuk a természetükből fakad. A nyugati világban azonban, ahol az írott szöveg fontosabb szerepet tölt be a szóbeli hagyományozásnál, felnőtt korban inkább újabb és újabb könyveket választunk, mintsem egy régi jól ismertet. … abban a hitben ringatjuk magunkat, hogy a sok olvasás egyet jelent a bölcsesség megszerzésével. Apám azt mondaná, hogy a nyugati világban az emberek sok időt töltenek olvasással, ám a mondanivaló megértésére nem fordítanak kellő időt.

A keleti ember általában a már megismert dolgokat értékeli, mert csak a kibomlott bimbó illatát lehet élvezni. Azokat a történeteket értékelik igazán nagyra, amelyek már évszázadok óta közszájon forognak, s amelyek időtálló értéke már bebizonyosodott.  A mese a doboz, amiben a bölcsesség lakozik. A nyugati világ ezzel szemben mindig újabb és újabb anyagra vágyik, s gyakran még azzal is megelégszik, ha új csomagolásban nyújtják felé a régit. Az eredménye pedig nem más: az individuum csalfa álcájában tetszelgő szóbűvész."
Tahir Shah


Talán már örömmel olvassuk azokat a meséket, amelyeket nem kötelező olvasnunk. (Valamikor e mesék köré szerveztünk éveken keresztül mesemondó és rajzversenyeket. Nem a szépségükért....) A könyv szerkesztőjének szavait érdemes megfogadni, s gyermekink kezébe adni a könyvet. Meseszép, külsőre is!

2012. január 11., szerda

Langyos, langyos.....

Langyos, langyos - mondják a gyerekek, társukat bíztatva egy keresős játékban. Nagyon hiányolom, már írtam róla, hogy a hazánkban megtelepedett sok külföldi közül még egy sem fogott tollat,s írta meg erről élményeit. Esetleg engem kerültek el ezek a könyvek? Kérdem újra és újra. Most a témához közelítve egy világcsavargó hazánkfia, Máté Ferenc könyve került a kezembe, mondanom sem kell egészen véletlenül.... Ő éppen Toscanában vásárolt szőlőbirtokot, s lett festő feleségével együtt borász. Kereséseikről, letelepedésükről, borásszá válásukról több könyvet írt. Ez még mindig nem Magyarország, de legalább a szerző magyar. Közeledünk lassan az igazi  keresett könyvhöz.

Ajánlom a könyvet, akit érdekel Toscana, a téma, s főleg egy magyar szerző könyve. (Engem elsősorban ez vonzott.) Annyi, e tájról írt könyv közt érdemes honfitársunk szemével is látni kicsit ezt a témát, s bízni benne, mindig bízni, hogy a véletlen sokszor segít az emberen. (Ezt üzenem a Vendvidékre költüzünk blog írójának, rád gondoltam mikor olvastam, főleg a ház megszerzésekor....!!!! Olvasd el  a Bor, mámor, Toscana címűt)

A fiatalság forrása

Az Öt tibeti jógagyakorlat Margoo-val közös elfoglaltságunk reggelente. Bevallom ő vett rá, hogy ismét elővegyem ill. csinálni kezdjem. Aki nem ismeri, érdemes tudni, hogy idősebbeknek ajánlják. Átmozgatja testet, s ezáltal fiatalít, energikussá, lendületessé tesz. Könyv is van róla a bejegyzés címén, érdemes elolvasni. Amikor tüdőembólia után a mélyponton voltam, ezekkel a gyakorlatokkal húztam ki magam onnan. Ismerőssel találkozva két hónap után, megkérdezte, hogy mit csináltam magammal, mennyit változtam. Ezt, ezeket a gyakorlatokat, indítva heti hárommal, s hetente hárommal emelve, napi 21-ig kellene eljutni. Én a kilences számnál általában leálltam, ennyit bírok, de a forgásból megvan a 21. A könyv szerint ez is használ. Úgy tűnt, akkor használt!

2012. január 10., kedd

A kíváncsiság árnyoldala

Volt egyszer egy wckagyló, annak illatósítója és egy 15 hónapos kislányka, s egy ajtó. Az ajtó nyitva volt, nyitva maradt, de ez lényegtelen is?! A leányka ropppant érdeklődő, felmászik,  felfedez, kutat és kipróbál. Így járt a wc illatósítójával is. Az anyuka már csak arra figyelt, hogy a gyermek kezében a tok, a tartalmát pedig gyúrmázza. A dolgok természetéből fogva természetesen a szájában is volt. Gyors ellenintézkedések, kórház, stb. Szerencsére baj, nagy baj nem történt, ma már otthon van.

Tanulság? Hiába van ott a szemünk mindenhol a gyermekeink okoznak meglepetéseket! Hiába figyelünk száz dologra, próbáljuk kizárni, megelőzni, a gyermeki leleményességet nem tudjuk túlszárnyalni. S természetesen a sarokban mindig ott leselkedik Murphy úr! Ellene pedig végképp nem tehetünk semmit!

2012. január 9., hétfő

Füzetemből

"Ki tudhatja miért van a világ úgy elrendezve, hogy a szeretethez és a szerelemhez kiismerhetetlen utak vezetnek, kevésnek mutatkozik az akarat, és csalóka marad a szándék, már ha van egyáltalán, s még csak nem is a kitartás segít, nem azé, aki akar, s nem is azé, aki fut, sőt, éppen a kiszámíthatatlanság teszi, valahogy úgy kell összetapadniuk a hétköznapoknak, mint egy szerencsés kézzel megforgatott kaleidoszkóp üvegcserepeinek, amikor a színes darabocskák hirtelen olyan képet mutatnak, amilyet soha nem tudtak felvillantani annak előtte, és vélhetően később se fognak megalkotni már, egy mozaikot, kék és vörös, ahol az apró részek is külön-külön értelmet nyernek, magyarázatot és igazolást, a sok-sok sikertelen próbálkozásra, s hitelt az eljövendő napokra, s azáltal már maguk is többek lesznek, mint üvegcserepek, többek, mint az egészet összetapasztó darabok, akár meg is semmisülhet akkor a papírhenger, hiszen, ami volt, az nem veszhet el, nem tűnhet el nyomtalan, szétszóródhatnak a szilánkok, mint a jég, üvegcserepek hevernek a macskaköveken, összekeveredve a jégszilánkokkal, egyformán ragyog rajtuk a Nap.
Ki az, aki megforgat, s ki az, aki néz, micsoda utak vezetnek a szerelemhez."

Kőrösi Zoltán





2012. január 8., vasárnap

Agatha Raisin

Ismerős valakinek Agatha Raisin? Véletlenül került a kezembe a könyv, magával ragadott, ahogy az előző bejegyzés szerzőjét is. Ő is falura költözik városból, itt próbál új életet  kezdeni, hogyne olvastam volna el! Aztán macskája lesz , újabb ok a vonzalomra, de mindez nem elég, ha nincs jól megírva, ha nem szerethető, ha nem lenne minden erőszakossága ellenére esendő. Aki a szeretetet, elismerést és szerelmet keresi, csak azt nem látja meg, ami és aki ott van az orra előtt. Viszont, ha meglátná minden kerek lenne, hova lenne a sorozat, amely állítólag 21 kötetes. Aki megszereti őt (mint én) alig várja az újabb könyv megjelenését, az újabb falusi bűntény nyomozását. Ki gondolná mennyi minden történhet egy kis angol faluban?! Eddig három könyvével töltöttem el remek perceket, á, inkább órákat.

Variációk macskára





2012. január 7., szombat

Lebukások

Tegnap jöttem ki a házhoz, bandukolok csomagokkal, elmélázva, kerülgetem a köves út köveit csizmát kímélendő. Egyszer csak látom teljes sebességgel fut elém(?) a szomszéd macska. Most lebuktunk! Én, hogy érkezem ő pedig, hogy lefülelt. Lefülelt, vagy inkább meghallotta a lépteimet tisztes távolból s futott elém. Aztán hogyan hogyan sem előkerült Pif is, s ahogy nyitom a kaput, látom ám, hogy a hátsó kertben Zsebci ugrál, mint a gumilabda. Hiányoltak, vagy a konyhát elsősorban? Macskák biztosan, Zsebci inkább szeretetéhes simogatni kell, játszani vele.

Közben lebukott macskaúr is, mint kárpitos. Hiába fedtem le az ülőbútort, mégis megtalálta a módját ezeken keresztül is a körömegyengetésnek, s némi szálkihúzásnak. Őt ezért nem szeretem kihozni ide, de napokig nem volt kire bíznom.

S mi lesz vele egy hét múlva amikor 10 napra vagy legalábbis nyolcra biztosan elutazom? Sok lesz ez neki bezárva, egyedül, akik gondozták inkább ellátják, mint szeretik az állatot. A tányérba beleborított egész konzervet ott találtuk meg 3 nap múlva, hozzá sem ért, mikor az ünnepek alatt 3 napot egyedül hagytuk. Nagy gond, de a fiam akkorra már a sugárkezelés végére jár, nyelési problémái már vannak, segíteni ígértem magam, legalább pempőket főzni, s vigyázni az unokákat, míg az anyjuk a vizsgaidőszaka utolsó hetét húzza.
No, de elég a nyavalygásból. Kellemes az idő, néha süt a nap, már húz a kémény. Akkor vessük bele magunkat a füsttakarító munkálatokba, ahogy elnéztem van mit lemosni, kimosni. Munkára fel!


2012. január 6., péntek

Füzetemből

"Az utcák énekelnek, a kövek mesélnek. Minden ház történelemről, dicsőségről  és romantikáról regél. Henry Miller





     





Valamikor réges régen divat volt a házak homlokzatát, ablakok környékét stukkódíszekkel szépíteni. Szépíteni vagy inkább ez volt a divat? Az építkezés irányzata? Mindenesetre régi városközpontokban Kassa, Szeged, Kecskemét, Pécs csodálatos homlokzatokat, díszeket fotóztam. Ez egy kis ízelítő. (Csak éppen a kedvencemet nem találtam meg, remélem "Ő" is előkerül majd.)

2012. január 5., csütörtök

Füzetemből

"- Az okosság nem minden..
- Hát nem.
- A jószívűség többet ér, mint az okosság.
- Igen, igazad van.
- És a bölcsesség sem az okosságon múlik.
- Ez is igaz."
Clive Wearing


2012. január 4., szerda

Olvasok egy könyvet

Ismét találtam egy könyvet. A könyvtárban az új könyvek között szinte húzott magához, már többször megfigyeltem ezt könyveknél. Talán a borítója igért valamit a régi fotóval? Egy különleges világba viszi el az embert. Fantázia, időutazás és mögötte különleges kapcsolatok emberek közt. Még nem fejeztem be, mégis ajánlom. Harry Potterhez hasonlítják, vagy onnan indulnak az ajánlással, mert az népszerű? Érdekes, nekem eszembe sem jutott. Tán a misztikus világa, a helyszín miatt? A könyv közepén járok, biztos várnak még meglepetések. Izagalommal várom!

S ami érdekessé teszi, régesrégi érdekes fotók a szöveg teljes értékű társai, mintegy magyarázzák, életre keltik a történetet. Mindenesetre érdekes ötlet.

Füzetemből

Gondolathegyek -  melyeken házunkat erős alapra építhetjük.

Gondolatfolyók - melyeken csillapíthatjuk szomjunkat, új távlatok felé evezhetünk.

Gondolatcsillagok - melyek vezérelhetnek bennünket, még  a legsötétebb éjszakákon is.

Jorge Bucay