Oldalak

2011. november 10., csütörtök

Majolikák




Frances Mayes könyvét olvasva jut el az ember Derutába, az olasz majolika egyik híres központjába. Van nálunk egy galéria, s nekik egy csodás sárkányos kávéskészletük. Készítőjének nevét nem tudni, valószínű nem szignált, de a képcsarnokos időkből való. Évek óta fáj a szívem érte. A galéria bezárt, újra nyitott, a készletük még hetekkel ezelőtt is megvolt. A derutai gyárak kínálatában tallózva láttam meg ezeket a Raffaello sárkányos mintákat, a többi tán az ő készletükből való. Nosza, gondoltam itt a készletem eredetije. Telefon a galériába, mire kiderült lovak vannak rajta. Ennyit a kávéskészletről. Kérdeztem mennyiiért adják, a hölgy az évekkel ezelőtti árnál többet határozott meg. Eddig szólt a történet. Sajnálom. Néha vannak ilyen szerelmek, amelyek mellett elmegyünk, ami elmegy mellettünk. Álmodni még lehet róla.

2 megjegyzés:

  1. Én azt tapasztaltam, hogy ami elsőre megtetszik azt azonnal meg kell venni.Ha nem, akkor az ember vagy lebeszéli magát a vételről, vagy mindig csak vágyakozik.
    Nagyon szépek e majolikák színharmóniája.

    VálaszTörlés
  2. Igazad van, én is ezt tapasztaltam. Van amikor belevágtam valamibe ész nélkül, máig nagy kedvencem.

    VálaszTörlés